Nem tudom, hogy másnál is így van-e, de nálam jellemző a szezonális gaming. Vannak időszakok, amikor egy-egy adott műfaj elkapja a figyelmemet, és ha nem is kizárólagosan, de többségében az köt oda a monitor vagy tévé képernyőjéhez. Ezen a nyáron a túlélős-kraftolós játékok vannak terítéken. Egyrészt a LEGO Fortnite önmagában is szórakoztató, ártalmatlan és chilles világában építgettem a Star Wars tematikájú falucskámat. Másrészt pedig a No Man’s Sky legújabb frissítése miatt ragadtam egy messzi messzi galaxisban. Majd pedig a PS5-ös debütálása kapcsán jutott hozzánk egy tesztkód a V Rising 1.0-hoz. A következő néhány bekezdésben róla fogok szót ejteni.
Halott, és nem élvezi annyira
Sovány sztorival érkezünk a balsejtelmű világba, amiben a V Rising játszódik. Egy vámpírt alakítunk, akit megfosztottak minden hatalmától és az lesz a feladatunk, hogy apránként feltápoljuk magunkat és uralmunk alá hajtsuk a vidéket. Ehhez pedig rengeteg fát ki kell majd vágnunk.
A játék a túlélő kraftolós játékmenetet vegyíti az ARPG-k (pl. Diablo, Path Of Exile) harcrendszerével, ami papíron kimondottan jól hangzik. A valóságban viszont többször is úgy tűnt, hogy nem igazán tudja melyik irányba billenjen el a hangsúly. Emiatt többször is két koporsó között a porba zuhant.
Vannak okos ötletek, és önmagában a V Rising egy egészen szórakoztató darab, de hosszú távra csak a hardcore játékosok tervezzenek vele. A békafingnyi attention span érájában nem tudom milyen megfontolásból tették tele számtalan, játékmenetet direkt lassító körülménnyel, de határozottan ez az aspektusa volt a legnegatívabb a számomra.
Vámpírok vagyunk, tehát nappal csak ésszel közlekedhetünk, hiszen a napfény pillanatok alatt végezhet velünk. Ilyenkor talán érdemesebb biztonságot nyújtó vityillónkban (vagy később brutál menő kastélyunkban) dekkolni, és a ház körüli teendőkkel foglalkozni.
Bázisunkon nyersanyagokat dolgozhatunk fel, finomíthatjuk azokat, fejlesztéseket csinálhatunk, vagy otthonunkat szépítgethetjük. Rengeteg fajta dekorelem van a játékban, de egy halom, játékmenet szempontjából is hasznos cuccot tákolhatunk össze. Ezen a téren a legesélyesebb, hogy valakit beránt a flow. Már ha előtte megteremtettük a feltételeket, hogy élvezetes is legyen a szabad építkezés.
Darakula
Ha pedig leszáll az éj, akkor irány a vadon. A túlélő játékok egyik alapismérve, hogy rohadt sok nyersanyagot kell farmolni. Ezen nincs mit cifrázni, a V Rising sem árul zsákbamacskát. A játékban több a grind, mint az Obscene Extreme fesztiválon. És ez csak a probléma kisebbik része, erre valamennyire fel voltam készülve. Azzal viszont már a mobilos játékok hajnalán sem tudtam szimpatizálni, amikor a különféle tevékenységek elvégzése hosszadalmas perceket vesz igénybe, valós időben.
A V Risingban pedig minden baromi sokáig tart. És órákkal később is csak azért tűnik úgy, mintha felgyorsulna a játék, mert egyre több feladatunk lesz, és a nagy multitasking közepette nem a nyomorult kohó előtt kell szobrozni, hogy elkészüljön a következő adag bronz rúd.
A legtöbb survival játékot pont azért kedvelem, mert néhány kötelező elemen kívül rendkívüli szabadságot ad, miközben nem vesz el az organikus fejlődés élményéből. És miközben próbálom tudatosan távol tartani magamat a hustle culture toxikus felfogásától, addig a V Rising erőteljesen propagálja azt.
Folyamatosan húzza az időt, és rengeteg, egymásból következő lineáris feladatot bíz ránk, melyeket ha nem végzünk el, akkor képtelenség tovább fejlődni. Ezért mindig a szigorú játékszabálya szerint kell haladni és fejlődni, sőt, gyakran szó szerint melózni, ami megöli az egész játék hangulatát.
Harc a lelke mindennek
Hogy a játék ARPG-aspektusában is szisztematikus fejlődést érjünk el, természetesen elengedhetetlen a grind, illetve cuccaink fejlesztése. Az ehhez szükséges nyersanyagokat, vagy épületeket jellemzően erősebb minibossok mögé rejtették a fejlesztők, így a kihívás garantáltan nem fog megszűnni. De egyébként is kardunk bepiszkolásának a mindennapos rutinunknak a részét kell képeznie, mert rengeteg hasznos nyersanyag az ellenfelek hullájából esik.
És az csak a siker egyik fele, ha szintünkhöz képest maxos cuccokkal ruházzuk fel karakterünket, hiszen ez önmagában még nem elég. A bossok és a körülöttük hemzsegő sameszok legyilkolása szintén külön kihívást rejt magában. Ha odafigyelünk, és jól használjuk a kioldható képességeket és varázserőket, akkor a csörték java simán teljesíthető, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincsenek izzasztó küzdelmek.
Egy idő után pedig egyre nagyobb választékunk lesz mind a megszerzett és/vagy legyártható páncélzatokból, és fegyverekből. Illetve a kioldható varázslatok is kellemes változatossággal szolgálnak, habár sokórányi játék után sem éreztem egy fikarcnyival sem erősebbnek a karakteremet.
Verdikt
A V Rising nem túl kíméletes játék azok számára, akik csak egy könnyed kikapcsolódást keresnek, hogy elüssék szabadidejüket. Survival craftingnak túl szigorú és lineáris, ARPG-nek pedig nem túl változatos, és sztorinak is erősen híján van.
A több műfajból összeálló elegy egy darabig kifejezetten addiktív és nagyon szórakoztató, de minél több időt töltöttem el vérszívómmal, annál kevésbé tudtam rávenni magamat, hogy később újra elindítsam a programot.
Aki kazuár játékosként továbbra is érdeklődik a játék iránt, annak azt tudom javasolni, hogy egy privát világban induljon neki. A publikus szerverekkel az a legnagyobb probléma, hogy random beeshetnek rosszakaró riválisok, akik pillanatok alatt leamortizálják a hosszú órák, esetleg napok alatt szépítgetett kastélyunkat, vagy lenyúlják összeharácsolt javainkat. És persze vigyázzatok a nappal, meg a fokhagymával.