Az idei HorrorHónap ugyan tegnap véget ért az oldalon, de nem jelenti azt, hogy most egy évig nem foglalkozunk horror-alkotásokkal. Pláne nem olyasmivel, mint a When Evil Lurks című film. Az argentín rémalkotás eléggé radar alatt érkezett, és én is csak a feketeöves horror-rajongókon keresztül tudtam a létezéséről. Aki olvassa írásaimat, már jól tudhatja, hogy nem szeretek fölöslegesen szuperlatívuszokban beszélni, de ez a film bőven esélyes az év legjobb horrorfilmje címre.
Démonok között
A film nem tökörészik, in medias res a lényegre tér. A történet szerint, – ha nem is mindennapos, de ismert és elfogadott tény, hogy – démonok néhanapján megszállnak embereket. Ilyenkor hívni kell egy takarítót, aki professzionális módon eltűnteti az ártó lelket a páciensből. Idáig azonban nem jutunk el, csupán hallomásból ismerjük milyen az, ha terv szerint menne egy ördögűzés.
A történet egy falusi szettingből indul, ahol egy testvérpár különös lövöldözésre lesz figyelmes az erdő irányából. Másnap Pedro (Ezequiel Rodríguez) és Jimi (Demián Salomón) rálelnek egy hullára, de mielőtt jelentenék a rendőrségen, beugranak tanyaszomszédjukhoz, ahol azt hallották, egy démon lakik az egyik gyerekben. Valóban, egészen közelről láthatjuk a megszállott személyt olyan formában, amilyet én még filmen nem láttam.
Egymást követik az események, végül a helyiek elhatározzák, hogy elviszik a környékről a megszállottat. A bonyodalom pedig innen indul, és nem is merészkedek mélyebbre a történet ismertetésében. Annál jobban fog ütni a film, ha minél kevesebbet tudtok a világról, a szabályrendszerről, és a történetről.
A gonosz nem válogat
A When Evil Lurks nem bánik kesztyűs kézzel a nézővel. Rendkívül megterhelő nézni, végig roppant nyomasztó, és nem hátrál meg akkor sem, ha gore-t kell mutatni. Sőt, egyes jelenetekben komoly tabukat is döntöget, ami akár öncélú is lehetett volna, de ha sikerül a mondanivaló mögé látni, akkor érthető lesz a rendezői vízió.
Lényegében egy perc fellélegzést sem kapunk a játékidő során, hiszen a készítők gondoskodtak arról, hogy állandóan érezzük a gonosz jelenlétét.
Ezt a filmet nehéz bárkinek is elfogyasztani, szerintem még a rutinos nézők is fel-felszisszenhetnek bizonyos részeknél. És nem feltétlenül az explicit véres képsorok ütnek igazán, hanem az azokat megelőző felvezető szegmensek, és az állandóan fojtogató atmoszféra, melyből nem ereszt a közel százperces játékidő.
Minden mondatnak, és jelenetnek tétje, értelme és külön jelentése van. Ha minden mögöttes gondolat nélkül nézzük a filmet, akkor is szuperül megállja a helyét, de a többletjelentéseknek hála erőteljesen kimagaslik a horror szcénában.
Új gonosz születik
Sok horrorfilm azon áll vagy bukik, hogy sikerül-e elhitetni a nézővel, hogy ami a képernyőn van, az a valóságban is megtörténhet. Ha ez megvan, akkor az atmoszférát fenn is kell tartani, és az illúziót ki kell húzni a stáblistáig.
Ahol ez nem megy, általában úgy oltják a filmbe mesterséges eszközökkel (lásd: jumpscare). A When Evil Lurks viszont nem él hatásvadász eszközökkel. Felhasználja a rendelkezésre álló írói és rendezői bravúrokat, hogy megtartsa a nézőt. Továbbmegyek, nem csak egy biztonsági szintet tart fenn, hanem fokozatosan emeli a téteket, és egyre több hihetetlen elemet húz be. De olyan tűpontos mértékkel teszi ezt, hogy egyáltalán nem tűnik erőltetettnek, vagy valótlannak.
A színészek hiteles játéka, és a szofisztikáltan elmesélt filmbéli szabályrendszer elképesztő sikerrel tartja az illúziót, azt gondolva: ez akár tényleg megtörténhet.
A hasonló filmeknél jövök rá, hogy szerény hazánknak is simán lehetne brillírozni a zsánerben. Nem kell hozzá gigantikus büdzsé, csupán egy jó ötlet, néhány tehetséges filmkészítő és pár kreatív elme. Meg vagyok róla győződve, hogy ebben a zsánerben tudna brillírozni a magyar filmipar.
Verdikt
Összességében a When Evil Lurks egy páratlan alkotás lett. Demián Rugna nagyon egységesen dirigálta le ezt a filmet, de a siker legalább ugyanennyire köszönhető a remek színészeknek, a sminkeseknek, és tulajdonképpen az egész stábnak. Látszik, hogy ez egy pazar csapatmunka volt, és mindenki abszolút mértékben megértette a feladatot.
Ilyen az, amikor a művészet találkozik a filmkészítéssel, hovatovább a horror zsánerrel. Azonban akármennyire is szeretném, ezt az alkotást nem tudom mindenkinek ajánlani. Fojtogat, megrendít, és egy percre sem kímél. Egyik szörnyű eseményből kísérjük át szereplőinket a következőbe, ahol a kálváriájuk csak még kínzóbb lesz. Néhány jelenetben erősen tabukat is döntöget, megtekintését csak saját felelősségre ajánlom.