Kik azok a meg nem énekelt, névtelen hősök, akik mindig a háttérben maradnak, mégis szinte képtelenség lenne nélkülük akciójeleneteket forgatni? David Leitch (Deadpool 2, A gyilkos járat) nagyon jól tudja, hiszen egykor ő is kaszkadőr volt. Azonban többször bizonyított már a rendezői székben is, most pedig igazi szerelemprojektben, A kaszkadőr című filmben mutatta be a dublőrök fájdalmas munkáját.
Mindig szeretem azokat a filmeket, amik valamilyen formában betekintést nyújtanak a filmkészítés kulisszái mögé. Pláne, ha valamilyen formában felhívják a figyelmet azokra a stábtagokra, akiktől egyébként nem szokott hangos lenni a sajtó. Pedig a kaszkadőrök a háttérben iszonyatos mennyiségű és nagyon veszélyes mutatványokat hajtanak végre, miközben a babérokat végül a színészek aratják le. Régóta forró téma, hogy az Oscaron is illene díjazni őket, de eddig még nem került be a repertoárba (a filmben ehhez kapcsolódóan van is egy remekül eltalált poén). Nézzük is mit kell kiállnia egy kaszkadőrnek a szerelemért és a forgatásért.
A kulisszák nyaktörő hősei
Colt Seavers (Ryan Gosling) élete nem is lehetne tökéletesebb. Kaszkadőrként dolgozik a világhírő Tom Ryder (Aaron Taylor-Johnson) blockbustereiben, és bitang jó a munkájában. Közben bimbózó szerelmi viszony alakul ki közte, és a film operatőrével, Jodyval (Emily Blunt). Minden remekül halad, amíg derékba nem törik a karrierje. Szó szerint. Egy szörnyű baleset miatt komoly gerincsérülést szenved, majd szó nélküli teljesen felszívódik.
A felépülése után parkolófiúként dolgozik, és próbál nem gondolni a múltbéli karrierjére. Végül, bő egy évvel később a producer Gail Meyer (Hannah Waddingham) rábeszéli, hogy térjen vissza egy új Ryder-film forgatására. Aminek a rendezője nem más, mint Jody. Coltot azóta gyötri a bűntudat, szóval nem is kell több, elvállalja a melót.
A papírforma szerint haladó romantikus vígjáték azonban kap egy csavart, és egy végtelenül kiszámítható, de nagyon szórakoztató akciófilmmé változik. A film sztárja eltűnik, Gail pedig Coltot küldi utána, hogy vesse be kaszkadőr képességeit, és hozza vissza Rydert a forgatásra. A történet minden blődsége ellenére általában jól működik, viszont gyakran ugrál a műfajok között, emiatt néhol kicsit döcögőssé válik a tempó.
A kaszkadőr különlegességét a körítése adja, amitől simán ki tud emelkedni az n plusz egyedik romkom milliőből. Kellemes frissességgel szolgál, hogy nem csupán egy filmforgatást mutat be, de a kaszkadőrök munkájába is betekintést nyújt. Illetve végre megkapják azt a rivaldafényt, ami nekik is kijár. Ugyanakkor ebben a filmben sem kerültek előtérbe, csak a néző tudhatta, hogy a számtalan nyaktörő jelenetben ők munkálkodnak a színészek helyett. De utóbbiaknak legyen mondva, néhány veszélyes kunsztot azért ők is bevállaltak. Érdemes egyébként a stáblistára is bent maradni a teremben, mert nagyon jó werkanyagot lehet látni a tényleges forgatásról.
“I Believe in a Thing Called Love”
A romantikus aspektus kifejezetten jól működik, bár talán pont ezen a téren a leggyengébb a film. Áttétesen élhetjük át Jody és Colt cívódását, és ugyan első perctől kezdve fantasztikus a kémia Blunt és Gosling között (mondjuk ezt a karaktert már elég jól Keni), ez a szál működött a legkevésbé. Itt sok volt a mesterkélt melodráma, és a mesterségesen kikényszerített logikátlan történeti pont.
A kaszkadőr nagyrészt tisztában van azzal, ami. Ilyenkor tündököl a leginkább, a metapoénok is rendszerint ütnek. Viszont elég sok ilyen jellegű geg van a filmben, épít is rájuk. Ezekhez miatt a nézőnek nem árt rendelkezni némi popkultúrális tudással. Rengeteg kikacsintás van más filmekre, idéznek belőlük, egy-egy humoros jelenetben meg is idéznek párat. Illetve nagyon sok önreflexiót gyakorol, mikor ugyanolyan sablonosan működik, mint a tucat akcióvígjátékok többsége.
A film két órás, amit nem érzek indokoltnak, elég sok helyen éreztem, hogy nyugodtan lehetett volna vágni belőle. A tempót és a forgatókönyvet is kissé érdekesen kezeli, néha mintha nem tudná mikor elég, vagy mit is akar pontosan elérni. Egy ponton azt éreztem, hogy lassan elérkezik a lezárás, de amikor rápillantottam az időre, még csak a film fele telt el. El nem tudtam képzelni, hogy még egy órában mit fognak előhúzni a kalapból. De a második felére tele pakolták még több drámával és fordulattal, melyek túl hamar oldóttak meg, és nem is igazán szolgáltattak magas téttel.
“I was made for lovin’ you”
Az akciójelenetek viszont kétségtelenül a film fénypontjaként szolgálnak. Sőt, általánosságban pazarul néz ki a film, legalábbis amikor a kaszkadőrjelenetek és a praktikus dolgok vannak frame-ben. Nyilvánvalóan szembetűnő CGI-ból szerencsére nincs sok, és éppen csak egy-egy pillanatra lehet látni őket. De ami van, az sajnos rendre szarul néz ki. Emiatt hálás köszönet a vágónak, hogy időben el lett nyesve azoknál a pillanatoknál.
De az akciódús képsorokon kívül is elmondható, hogy kifejezetten igényes és szép a fényképezés. Látvány terén minden a helyén van, és nem csak a technikai megoldásokra gondolok. Ha értitek, amire gondolok. Gosling és Blunt lehengerlően festenek a vásznon, önállóan és a közös jeleneteikben egyaránt. De nagyon jó nézni Taylor-Johnsont is, aki frenetikusan hozza a vértuskó, maníros akciósztárt. Vagy Hannah Waddinghamet, aki a fura sérója ellenére is egy kincs, akit most már főszerepben is nagyon jó lenne látni.
Zenék terén biztonsági játékot űztek a készítők, de nem venném el az érdemét azzal, hogy a dalok kiválasztása telitalálat lett. A The Darkness – I Believe In A Thing Called Love önmagában is egy műremek, de jókor nagyon jót szólt a filmben. Viszont, ha még egyszer az életben újra meg kell hallgatnom a Kisstől az I was made for lovin’ you-t, én nem állok jót magamért. A készítők is érezhették, hogy sok lesz a jóból, mert kábé hatféle hangszerelésben hallhattuk az örökzöld slágert az eredetitől az EDM feldolgozáson át a dramatizált filmzenéig. De még így is, kis túlzással minden második jelenetben elhangzik valamilyen formában.
Verdikt
A kaszkadőr egyszerre volt kellemes meglepetés, és unásig ismételt klisék halmaza. Tele van jobbnál jobb jelenetekkel, és Hollywood egy olyan szeletére fókuszál, amivel a mezei néző nem szokott találkozni. Jó a humora, és kicsit kelletlenül, de megpróbál görbe tükröt is mutatni a filmes világnak. Viszont hiába meta, hiába a sok remek reflexió az álomgyárra, de végül akárhogy is csavarjuk, ez is csak egy hollywoodi cukormázas cucc. Elmaradhatatlan happy end, ezerszer látott toposzok és történet, amiből egyedül a körítés tudja kellően üdítő hatást elérni.
Ami a szinkront illeti, Speier Dávid hozta a formáját, a fordítás pörgős, és tele van alliteráló szópoénokkal. Lehet én öregszem marhára, és nem követem a szleng-trendeket, de egy csomószor nem értettem konkrét szavakat, mondatokat, ezáltal lemaradtam valami poénról. De mindent összevetve még így is fényévekkel kellemesebb élmény volt szinkronnal nézni, mint korábban az Argylle-t.
Ha egy könnyed, mégis izgalmakkal teli vígjátékot keresel, amiben szép emberek szerelmesek, és még az akcióért is odavagy, akkor A kaszkadőr kiváló választás lesz.
A filmet a hazai mozik május 2-től vetítik.