A legutóbbi cikk után megfogadtam, hogy gyakrabban lesz Early Access Körkép. Azt azonban én sem gondoltam, hogy ilyen gyorsan megtelik a kosaram korai hozzáférésű játékokkal. Igaz, nyár elején ideális berúgni a motort olyan játékok előzetesein, amelyeket az idei nemE3 rendezvényen, vagy a múlt heti Steam Next Festen mutattak be. Mielőtt azonban belevágnánk a körképbe, emlékeztetnék mindenkit a pszeudo-pontozási rendszerre, amit visszaolvashat itt. Ha pedig mindenki tisztázta magában, hogy a rovat kontextusában mit jelent a Limbó hintó, nézzük a játékokat!
DUBIUM
Be kell valljam, hogy valahol az Among Us megasikere környékén éreztem először azt, hogy öregszem. Olyan voltam, mint valami morcos Scrooge, aki nem érti, hogy ezek a kölykök mit esznek a digitalizált gyilkosos játékon. Hiába, én is öregszem, és el kell fogadni, hogy bizonyos trendek már elsüvítenek a fejem mellett. Az Among Us sikere azonban olyan játékokhoz képest, mint például a Fortnite, vagy az Overwatch jött és ment. Manapság pár mintafelismerős mémen kívül nem sokat hall róla az ember.
Ezért is kissé furcsa, hogy a DUBIUM pontosan ebbe a koncepcióba próbál új életet lehelni. Első körben én is fokozott szkepticizmussal álltam neki a játéknak, de a bevezető olyan kellemesen profinak tűnt, hogy kicsit elernyedtek a cinizmaim. Igen, a DUBIUM egy aszimmetrikus multiplayer játék, ahol egy ötfős csapatnak kell egy űrállomáson elpusztítani adatdobozokat, majd felkötni a nyúlcipőt, mielőtt darabokra esik a kóceráj. A csavar ott van, hogy az öt játékos közül az egyik szabotőr, akinek a feladata, hogy minél kevesebb feltűnés mellett eltegye a csapattagokat láb alól.
A misszió fő feladatán kívül mindenféle egyéb apró problémát is meg kell oldanunk az űrállomáson. Úgy mint az oxigénellátás helyreállítása, vagy az áram biztosítása. Ezek a tevékenységek többnyire opcionálisak, de jócskán megkönnyítik a csapat dolgát. Ezzel párhuzamosan pedig arra ösztönzik a csapatot, hogy szétváljanak, ezzel lehetőséget kínálva a szabotőrnek, hogy titokban végezze a munkáját.
A szabot őre
A jó hírem az, hogy a DUBIUM azonnal az early access indulásával teljesen funkcionális, jól fut, és a fontosabb játékelemek mind működnek. A vizuális prezentáció nagyon kellemes, az elvégzendő feladatokhoz tartozó minijátékok jellemzően egész jól lekötöttek, és kiváló ötlet az időlimit, amivel egy kis tüzet gyújtanak a csapat hátsója alá.
Azért pár kivetnivalóm van a játékkal kapcsolatban. A pályák komplexitása és a bőséges időlimit miatt kicsit úgy éreztem, hogy sokkal nehezebb dolga van a szabotőrnek. Ez megoldható egy kicsit áramvonalasabb pályadizájnnal, ami azt is lehetővé tenné, hogy az időlimit szigorúbb legyen. Ezen kívül csak apróbb meglátásaim vannak, amik pár hotfix-szel egyszerűen javíthatóak. Nagyon jól esik például, hogy a kezelhető gépek és egyéb tárgyak körül sárga körvonal van. Azt már kevésbé értékeltem, hogy a körvonal mindenen keresztül látszik: karaktereken, más tárgyakon, sőt, a falon keresztül is. Ezen kívül hirtelen csak az ugrik be, hogy lehetne valamivel fluidabb a lövöldözés és az irányítás, bár ez lehet a stresszfaktort hivatott növelni.
Ami mellett azonban nehezen megyek el, az a pénzügyi modell. Pontosan tudom, hogy ez nem mindenkinek ennyire sarkalatos kérdés, számomra azonban elvek forognak kockán. A DUBIUM ugyanis azonnal az early access indulásával együtt egy komplett battle pass és mikrotranzakciós rendszert is hozott magával. Nekem pedig emiatt egy kissé keserű ízt hagyott a számban. Tudom, kell a pénz a fejlesztésre, de a fejlesztés látszólag túlnyomórészt befejeződött. Ez egy kvázi kész játék, ami kisebb ráncfelvarrásra szorul még. Felvállalom az elfogultságomat, és elismerem, hogy többnyire ezért nyomok egy közepes értékelést a DUBIUMra.
Verdikt: Limbó hintó
Mars First Logistics
Apám talpának és pénztárcájának legnagyobb bánatára imádtam legózni fiatal koromban. Valószínű még most is imádnék, ha lenne rá elég pénzem. Helyette sokkal költséghatékonyabb hobbikat választottam, mint például a PC gaming. Szerencsére a Mars First Logistics pontosan azt a legózós-makettezős kisgyermeket ébresztette fel bennem újra, aki már régóta ki akart törni.
Ez a játék a lehető legegyszerűbben megfogalmazva egy logikai-ügyességi járműépítő szimulátor. Feladatunk, hogy a Mars bolygóra éppen a lábát betevő emberiség kolonizációs törekvéseit segítsük. Ehhez mindenféle súlyú és sokszor fura alakú tárgyat kell elszállítanunk A pontból B pontba, amit saját készítésű marsjárónkkal tudunk megoldani. A játék elején kisebb, egyszerűbben megfogható tárgyakat, később pedig egyre amorfabb dolgokat kell megragadnunk és arrébb vinnünk. Természetesen mindezt egyre körülményesebb terepen.
Szerencsére a Mars First Logistics kezdetben nagyon segítőkész. Kapunk előre elkészített tervrajzokat, amik direkt egy-egy tárgy elcipelésére alkalmas marsjárókat tartalmaznak. Aztán később a játék egyre inkább elereszti a kezünket, és nekünk kell kitalálni, hogy egy-egy tárgy biztonságos szállításához milyen elemek szükségesek milyen elrendezésben. És bizony az early access verzió későbbi küldetéseiben sokszor erőteljesen megemelkedett a vérnyomásom.
De a játék nem szemétláda feleslegesen. Nem állít elénk leküzdhetetlen akadályokat, és mindig csupán a saját találékonyságunkon és tervezőkészségünkön múlik, hogy mennyire keserítjük meg a saját életünket. A Mars First Logistics már most egy lenyűgöző játék tele szívvel és kreativitással, egyszerű, de nagyszerű látvánnyal, és olyan játékciklussal, ami minimalizmusa ellenére nagyon is addiktív. Talán egyetlen kivetnivalóm van: egyelőre nagyon rövid. Bár ezt felróni egy korai hozzáférésű játéknál kicsit furcsa lehet, mégis érdemes megemlíteni, hogy aki belevág, az jelenleg egy bő három órás élményre számítson.
Verdikt: Ezt Vedd Meg!
Voidtrain
Nehéz lenne túlbecsülni, hogy a Voidtrain mennyire elképesztően néz ki. A csodálatos vizuális dizájnhoz ráadásul tekintélyes grafikai lóerő is társul. A semmiben zakatoló vonatok a lebegő szigetek között annyira megkapó látványt nyújtanak, hogy ez volt a fő oka, hogy befizettem erre a játékra. Sajnos a kifogástalan prezentációnak súlyos ára van.
Egyrészt a játék elég döcögősen fut még viszonylag erős rendszereken is. Ez azonban teljesen megbocsátható probléma a fejlesztésnek ezen a pontján. Amitől már nehezebb eltekinteni, hogy mennyire hihetetlenül unalmas a Voidtrain az első cirka 20 perc után. A rendelkezésre álló 6-7 zóna nagyon önismétlő, és ez nem csak megjelenésben jelentkezik. Sokszor ugyanazokat az ellenfeleket találtam ugyanazokon a helyeken két különböző régióban. A vasútállomások egy az egybeni koppintásai egymásnak, a lebegő romok és dizájnelemek pedig sokszor látótávolságon belül ismétlődnek.
Ezen felül a játékmenetnek több része is erősen sántít. A felvehető utasok eltartása több teher, mint amennyi hasznot hoznak, a tevékenységek automatizálása pedig szörnyen kezdetleges mechanikailag. A lövöldözés nagyjából rendben van, de szívem szerint még itt is pofoznék egy keveset a találatok visszajelzésén.
Nagyon sajnálom, hogy jelenleg nem tudok bíztatóbb lenni a játékkal kapcsolatban. Ott van a potenciál, hogy ebből egyszer valami kiváló dolog lehet. Azonban jelen állapotában nem tudom jó szívvel ajánlani a Voidtraint.
Verdikt: Lapát után sületlen
Forever Skies
A Forever Skies a Subnautica poszt-apokaliptikus köntösbe bújtatva. Ennyivel akár le is rendezhetném a bemutatót, és akinek már ez meghozta a kedvét a játékhoz, az nyugodtan mehet is kipróbálni. Azonban van pár apró pikantériája a játéknak, ami említésre méltó.
Az alapfelállás nagyon hasonló: feladatunk adatot gyűjteni, felfedezni, túlélni és építeni. A különbség az, hogy ezúttal nem a tenger mélyén kell kockára tennünk a testi épségünket, hanem az elhagyatott, radioaktív köddel borított Föld bolygón. Talán nem fogunk annyira idilli látképekre bukkanni, mint a nagy előd esetén, de ettől függetlenül a Forever Skies egy igazán tisztességes kalapemelés már most.
Annyit azonban mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy ha valaki fluid lövöldözésért, vagy kimagasló sztoriért van itt, az keressen máshol. A Forever Skiesnak nem ezek a legerősebb pillanatai. Ellenben hihetetlenül sokféle járművet és épületet lehet összerakni, amikkel túlélhetjük az emberiség romjait. Ebben valóban remekel a játék, de pár dolog még így is megakasztja az élményt. Ilyen például az inventory menedzselése, ami jelenleg elég kényelmetlen, de az is sokat dobna a hangulaton, ha valamivel több információt tartalmazna a térkép.
Ezen felül a játéknak van még néhány gyermekbetegsége. Kicsit döcögős a teljesítmény, néhol előbukkannak durva hibák is, de ezen nem stresszelném magam túlságosan. Elvégre ilyen és ehhez hasonló problémák kiküszöbölésére való az early access. Összességében nem érzem azt, hogy szörnyen sietni kellene a vásárlással. De ha valaki már legyalulta az építős játék könyvárát steamen, akkor nem rossz döntés a Forever Skies.
Verdikt: Limbó hintó