Egyáltalán nem irigylem azokat, akik képregényszűzként most szeretnének fejest ugrani például a DC világába. Hol kezdjen neki az újdonsült olvasó? Érdemes visszamenni a 30-as évekbe? Ha nem, akkor hol vegye fel a fonalat?
Nos, erről egy sokkal hosszabb bejegyzést tudnék kerekíteni, de általánosan azt tudom javasolni, hogy akármelyik képregényóriás világában is szeretnél elmerülni, csak kezdd el valahol. Majdhogynem teljesen mindegy, a lényeg azon van, hogy kapj fel egy neked tetsző füzetet, a többi majd adja magát. A bőség zavarában sokkal egyszerűbb inkább hagyni az egészet a fenébe, de egy valami biztos: aki tényleg nulláról szeretné kezdeni, annak jó sok szabadideje fogja bánni.
Egyébként teljesen oké kiindulási pont a Nagy Marvel Képregénygyűjtemény, vagy a DC-féle gyűjtemény is. Azonban ez utóbbi példányait sajnos már alig lehet beszerezni, legfeljebb utónyomással állhat az olvasó rendelkezésére egy-egy kimaradt darab.
És hogy mennyire tud erős lenni a FOMO? Annyira, hogy alapjába véve képben vagyok mindkét nagy kiadó karaktereivel (habár az utóbbi időben főleg Marvel-termékeket fogyasztottam), történéseivel, mégis úgy éreztem, hogy kihagytak a buliból, amikor belevágtam a Justice League Dark Vol 2-be. Külön sztorit mesél el, de úgy tűnik nem csak az első kötetet kellett volna pótolnom, hanem még legalább 2-3 másikat. Akkor talán képbe kerültem volna, hogy ne legyen ilyen hiányérzet most bennem.
De senki ne essen kétségbe, a történet így is kerek és érthető, de néha úgy éreztem magam, mint egy Wikipedia oldalon. A csomó utalás, és megjegyzés egy korábbi füzetre ide-oda hivatkozva egy szösszenetnyit frusztráló élmény tud lenni.
Tehát aki most akar belevágni a Justice League Dark képregényfolyamba, az legyen körültekintőbb nálam, és mérje fel a terepet.
[h]Főszerepben a varázslat[/h]
Wonder Woman szövetségeseket gyűjt maga mellé, mivel valami nagyon nincs rendben a világban egyébként természetesen jelen lévő mágiával (legalábbis ebben a sötét multiverzumban). Elsőnek Zatannát keresi meg, aki épp véletlenül majdnem kinyírt egy nézőközönséget a rosszul működő varázs miatt. Nyilván a mágia csak úgy magától nem romolhat el, egy kis civódás után viszont kezd összeállni a szövetség, a rendhagyó Igazság Ligája.
A csapat tagja lesz még Constantine, Mocsárlény, és Bobo, a detektív csimpánz. Rajtuk kívül tiszteletét teszi még Blue Devil és Doctor Fate is, meg persze a külső fenyegetés egy igazán ijesztő főellenség, az Upside-Down Man személyében. A felhozatalból látszik, hogy nem a szokványos hősökről, vagy az igazság korrumpálhatatlan bajnokairól van szó. És ez adja a Justice League Dark esszenciáját, különös varázsát. Ezek a karakterek összeeresztve teljesen jó kémiával működnek együtt anélkül, hogy elvesztenék identitásukat.
A történet is kellően nagy léptékű, hiszen ahogy ilyenkor lenni szokott, a világ sorsa van végveszélyben. De a tétek érződnek, és a nyomás is hatalmas a szereplők vállán.
Annak ellenére, hogy a Justice League Dark Vol 2 első kötete (csak hogy könnyű legyen nyomonkövetni) alapvetően kerek egész sztorit mesél el, erős cliffhangerrel zárul. Mire léptéket váltott volna a cselekmény, pont akkor ért véget. De mielőtt továbbhaladnék a második kötettel, szeretném bepótolni a többi elmaradást, hogy még teljesebb képet alkothassak a sötét multiverzumról.
[h]Sötét univerzum[/h]
A történetet James Tynion IV írta, aki ha nem is számít veteránnak, durván tíz éve dolgozik már DC füzeteken. Többek között a Dark Nights-nál, Constantine-nál, The Batman Who Laughs-nál működött közre, de ennél jóval tetemesebb listája van már íróként. Tynion meglehetősen jó munkát végzett, mert a fentebb említett utalásoktól eltekintve teljesen magába tudott szippantani a történet. A karakterek annyira érzékletesen vannak mozgatva, hogy szinte azonnal együtt lehet velük rezonálni.
Természetesen ehhez nélkülözhetetlen, hogy a panelek meg legyenek töltve a megfelelő illusztrációkkal. A megkapó rajzokért Álvaro Martínez volt a felelős, aki szintén nem vette félvállról a melót. A szereplők remekül kidolgozottak, a hátterek, különböző hatások is abszolút a helyükön vannak. A részletes rajzok mellett a színek fergetegesen kihangsúlyozzák az adott szituációt.
Összességében tehát a Justice League Dark Vol 2 igazi profi, kissé filmszerű hatást keltő munka. Egyáltalán nem fél történetet mesélni, és már az első kötet során nagyobb összefüggéseket felvázolni. Mer nyersebb és véresebb lenni, és fantasztikusan helyén tudja kezelni a mágiát és a saját világát. A szereplők jól vannak megírva, bemutatva, és a cselekmény is furcsa módon természetesnek hat. A DC-nek nagyon jól áll a sötétebb hangvétel, pláne akkor ha minderre direkt “rájátszanak” és olyan karaktereket mozgatnak, akik egyébként sem feltétlenül a világos ösvényt járják. Ritka mostanában, de alig várom, hogy folytassam a történetet… de előtte még elolvasok egy rakás korábbi füzetet.