Az úgynevezett „speedrun” közel egyidős a videójátékok születésével, hiszen már az 1992-es Wolfenstein 3D-ben is megpróbálhattuk megdönteni John Romero személyes rekordjait. Az évek alatt őrültebbnél őrültebb kihívások láttak napvilágot, az abszolút kedvencem az volt, amikor táncszőnyeggel tolták végig az Elden Ring DLC-t. Természetesen már versenykörülmények között is próbára tehették egymást a különféle speedrunnerek, elég csak az 1990-es verseny, a Nintendo World Championship emlékét feleleveníteni.
A japánok úgy voltak vele, hogy ezeket a kihívásokat érdemes lenne egy csomagban kiadni, idén július végén aztán meg is érkezett a Nintendo World Championships NES Edition. A Switch-es csomag pont azt ígéri, ami a nevében is benne van. Egy rakat kihívást teljesíthetünk a klasszikus NES-címek pályáin. Mindez elég lenne az aranyéremhez? A kritikából kiderül!
Vár rád a Nintendo (h)ősök csarnoka!
A játékot elindítva négy játékmód közül választhatunk. Érezhetően a Speedrun Mode kapta a legtöbb törődést. Ebben a módban 13 klasszikus NES-játékban teljesíthetünk 150 kihívást. A célunk minél gyorsabban végigrohanni az adott pályaszakaszon. D, C, B, A, A+, A++ és S rangokat érhetünk el. Mondanom sem kell, hogy az S-hez rendesen fel kell kötni a kantáros nadrágszíjat. A játék először nagy kegyesen egy tutorial videóban megmutatja, hogy mit is kell csinálni, szóval mindig egyértelmű a dolog. A bal oldali kis képernyőn látjuk az aktuális run-t, jobb oldalon pedig a korábbi próbálkozásunkat.
Ez abból a szempontból is jó, mert így látjuk, hogy mit is csesztünk el az előző körben. A japánok trükkösen állították össze a kihívásokat, egyre nehezedő feladatok kapunk. Super Mario Bros-ban kell minél több érmét összegyűjteni, vagy éppen Metroid-ban kioldani az első fejlesztést. Aztán persze fokozatosan nehezedik a dolgunk, a végére komplett pályát kell teljesítenünk az adott játékból. Szerencsére a legendásan szivatós feladatokhoz hasznos tippek és trükkök is járnak. A pályák teljesítése után coinokat kapunk, érdemes folyamatosan javítani az időnket, mivel a magasabb osztályzat mellé több érme is jár. Emellett különféle kitűzőket, ikonokat és tageket is feloldhatunk, amivel testreszabhatjuk a játékos profilunkat.
A játékmenet elképesztően addiktív. Mindig benne van az emberben az, hogy megcsináljon még egy pályát. Ehhez még hozzájön a 80-as, 90-es évek hangulata. Szerencsére a kezelőfelület letisztult, nincsen tele felesleges feliratokkal, csak azt látjuk, ami szükséges. 13 játék kapott helyet, a Balloon Fight, a Donkey Kong, az Excitebike, az Ice Climber, a Kid Icarus, a Kirby’s Adventure, a Metroid, a Super Mario Bros., a Super Mario Bros. 2, a Super Mario Bros. 3, a Super Mario Bros.: The Lost Levels, a The Legend of Zelda és a Zelda II: The Adventure of Link. Tartalmilag ez kurva kevés.
Hogy ízlik a bajnokok reggelije?
Érezhetően a Mario-címek túlsúlyban vannak, amivel alapvetően nem is lenne gond. A kevés tartalom viszont az ember elég gyorsan ráun a pályák ismétlésére. Ehhez még az is hozzájön, hogy előre megszabott keretek között tolhatjuk az adott programot. Mindig csak egy adott kihíváshoz kapcsolódó pályaszakaszt tolhatunk, nem a teljes játékot. Szerencsére amikor megunnánk Speedrun módot, jön a World Championships, amiben végre élesben tehetjük próbára a megszerzett tudásunkat.
A World Championships különféle limitált ideig elérhető, heti versenyekből áll, a kihívások listája pedig minden héten frissül. 5 kihívást teljesíthetünk, az eredményünkkel pedig felkerülünk egy globális ranglistára. Ebben a játékmódban más játékosok ideje ellen kell “ringbe szállnunk”. A hét végén pedig megnézhetjük, hogy hogyan is teljesítettünk, milyen érme lesz a jutalmunk. Az igazi mazochisták és a fejlődni vágyók pedig a legjobb run-t is megnézhetik. Hátha tanul belőle az ember.
A Survival Mode még tovább fokozza az izgalmakat. Ez egyfajta battle royale mód, amiben más játékosok szellemei ellen küzdünk meg. 8 játékos kezd, a három körös versenyben folyamatosan lemorzsolódik a mezőny. Az adott kör végén a mezőny lassabb fele repül a süllyesztőbe. Két divízió közül választhatunk. A Silver érezhetően könnyebb, a Gold fokozat a kihívásra vágyóknak lett kitalálva. Természetesen a kihívások itt is random változnak. Végezetül pedig ott a Party Mode.
Na ekkor válik igazi partijátékká a Nintendo World Championships NES Edition. Ebben a módban 8 játékos teheti egymást és az idegrendszerét próbára. Különféle kategóriák közül választhatunk, emellett a helyi multis módban a nehézségi szinteket is belőhetjük. Minden kihívás teljesítése után a játékosok érméket kapnak a teljesítményük alapján. Akár tematikusan is végig mehetünk a játékokon, a bénázókon pedig automatikus visszatekerés funkcióval segít a Nintendo.
Ez még kevés a győzelemhez
Már a Mario vs. Donkey Kong kritika kapcsán is ventilláltam a Nintendo-címek árazásáról. A véleményemet továbbra is fenn tartom. A Nintendo meg úgy fürdik a pénzben, mint Leonardo DiCaprio a Wall Street farkasában. A World Championships esetében mindez még hatványozottabban jön elő. A soványka tartalom mellé egy 30 eurós árcímke társul. Ehhez pedig úgy érzem, hogy kevés a négy játékmód. A kihívások egy darabig tényleg szórakoztatóak, viszont egy idő után nem éreztem motivációt a további próbálkozásra.
A játék sava-borsa a World Championships, a különféle heti bajnokságok teljesítésével jócskán kitolható még az alap játékidő. Ha pedig akad pár haver, akkor ott a Party Mode. A túlélős játékmódot direkt nem is említettem, egy idő után frusztrálóvá vált a folyamatos bénázásom a többi játékos ellen. Azt is érdemes hozzátenni, hogy a Nintendo Switch Online előfizetés kvázi elengedhetetlen a játékhoz. Ennek a hiánya kizár minket a játékmódok nagy részéből.
A grafikai körítésről még nem ejtettem szót. Azt kell hogy mondjam, nem lehet okunk a panaszra. A NES-címeket teljes pompájukban élvezhetjük. A pixelgrafikus látványvilág a mai napig nosztalgikus érzéseket kelt bennem, ehhez még hozzájönnek a klasszikus “chiptunes” dallamok. Néhol még a közönség ovációját is hallhatjuk játék közben. Tényleg olyan érzése van az embernek, mintha egy kilencvenes évekbeli versenyen szerepelne. Szerencsére a kezelőfelület is passzol ehhez a retro hangulathoz, egyáltalán nem hivalkodó. Csendben teszi a dolgát.
Verdikt
Összességében vegyes érzéseim vannak a Nintendo World Championships NES Edition kapcsán. A Nintendo az eredeti célját elérte, sikeresen megidézte a klasszikus versenyek szellemét. A játékmódok addiktívak, élvezetesek, a látvány frenetikus. A tartalom viszont fájóan kevés. Ehhez pedig egy kicsit borsos árcédula párosul. A heti kihívások és a parti mód egy darabig elviszik a hátukon a játékot, viszont egy idő után nekem elképesztően repetitívvé vált az egész. Plusz a testreszabási lehetőségekből is kaphattunk volna egy picikét többet. Kár érte, mert jól láthatóan szívvel-lélekkel készült.
Nyugodt szívvel a NES-éra rajongói számára tudom csak ajánlani. Van benne egy kis nosztalgiafaktor, még ha több klasszikus játék, mint pl. a Tetris hiányzik is a repertoárból. Multidézésnek és nosztalgiázásnak közel tökéletesen. Emellett arra is érdemes felkészülni, hogy a teljes játék helyett annak csak egy szeletjét kapjuk meg. De legalább pár percig mi is úgy tehetünk, mintha speedrunnerek lennénk. Már ez is valami. Az aranyéremhez viszont ez még kevés.