Az idei év számomra sok szempontból a japán szerepjátékokról szólt. Mivel a nagy nyugati “AAAA” címek egy ideje nem tudnak lázba hozni, vigyázó szememet keletre vetettem. Akárcsak a magyar külpolitika az elmúlt években. A keleti nyitásban pedig hatalmas szerep jutott a Persona 3 Reload-nak. Kár tagadnom, egészen pontosan az Atlus tinédzseres apokalipszise hozta meg a kedvem a zsánerhez. Utólag is hatalmas pacsi Chewie-nak, Magyarország hivatalos Megaten nagykövetének, hogy rávett erre. Makoto Yuki kalandja igencsak fontos kérdéseket feszegetett, az elmúlás, az emberi élet törékenysége, múlandósága, a halál került a történet középpontjába. Beletörődsz-e az elkerülhetetlen végzetedbe, vagy röhögve nézel szembe a Halállal a barátaid oldalán?
Akárhogyan is döntesz, érdemes kimaxolni a földi léted minden percét, mert a a kaszás előbb-utóbb utolér. A remake után egy ideig úgy tűnt, hogy a Persona 3 FES tartalmait nem is fogjuk megkapni. Utólag persze kiderült, hogy fejlesztők korábbi nyilatkozatai csak részben voltak igazak. Idén márciusban bejelentették a felújított DLC-t, a The Answer szeptemberben debütált. Én jómagam kitörő lelkesedéssel vetettem bele magamat az új kalandokba, majd pár óra játék után ez öröm szépen lassan elpárolgott. A helyét átvette az apátia és a lassú beletörődés. De erről majd később.
Míg a halál el nem fáraszt
Előre le szeretném szögezni, hogy mivel az alapjáték sztorija után játszódik az Episode Aigis, így óhatatlanul is spoilerezni fogok az alapjáték sztorijával kapcsolatban. Szóval innentől masszív SPOILER figyelmeztetés minden olvasónak. Ha még nem fejezted be a Persona 3 Reload-ot, akkor “uzsgyi” vissza megállítani a világvégét. A válaszok megvárnak később is. A DLC sztorija az alapjátékban történtek után három héttel játszódik. Március 31-én járunk, a S.E.E.S. csapata pedig gyászol. A P3 főhőse, Makoto Yuki barátunk ugyanis jobblétre szenderült a robotlány karjai között.
Vele pedig nemcsak a csapat legerősebb tagját, a vezérét, hanem egy közeli barátot is elveszítettek. Mindenki másképpen próbálja meg feldolgozni a halandóság valóságát. Yukari mindenkit kerül, mivel emlékeztetik őt a veszteségre. Mitsuru adminisztratív munkába menekül. Aigis, a csapat androidja és a DLC főhőse viseli a legrosszabbul a dolgot, mivel számára a főhős jelentette az élet értelmét. Ekkor még nem is sejtette, hogy Yuki-val közös gyermekük egy másik világban áll majd az elnyomottak és az osztályharc élére. Mondjuk ez már egy másik, eléggé metafórikus történet.
Sokáig nem is tudnak merengeni a gyászon, mivel egy hatalmas dungeon, az Abyss of Time megnyílik a kollégium alatt, a srácok pedig egy időhurokba kerülnek. Egy új csapattaggal is kibővül a brigád, méghozzá Metis, aki Aigis eddig eltitkolt robot-húga. Nincs mese, alá kell szállniuk a mélységbe, hogy megküzdjenek az árnyakkal. A fizikai térben és a múltjukban létezőkkel. A Desert of Doors ajtajai pedig nemcsak a múltba vezetnek vissza, hanem fájdalmas válaszokat is tartogatnak.
Mi marad a kétségbeesés után?
Az Episode Aigis egy igencsak fontos üzenetet próbál meg közvetíteni, a szereplőin keresztül a gyász, a veszteség elfogadása és a továbblépés kerül a középpontba. Minden egyes karakter átvergődik a főhős elvesztése okozta traumán, mindenki megkapja a maga lezárását a végére. Visszaemlékezések formájában is megismerhetjük egy kicsit jobban a karakterek hátterét, a Perszónáik ébredését. Mitsuru és Akihiko első találkozása, Junpei zűrös családi háttere, Yukari és Amada személyes tragédiája mind-mind egy fontos lépcsőfok a karakterük megértéséhez.
A lezárással kapcsolatban nekem nem voltak különösebb problémáim, habár megértem azokat is, akiket kiakasztott a végső boss-harc. Makoto árnyának, a múlt kergetése helyett az elengedésről és az újrakezdésről próbál meg nekünk mesélni a kiegészítő. Aigis és Yukari konfliktusáról kevés szó esik, habár ez is megérne egy misét. Az egész DLC-t végigkíséri a kettejük konfliktusa, ami valamilyen szinten érthető, mivel Yukari nehezen tudta feldolgozni, hogy a főhősünktől a robotlány tudott csak egyedül elbúcsúzni. Szerencsére ezt a konfliktust kifejezetten okosan oldja fel az Episode Aigis a végére.
A kazamata keserédes zamata
A harcokról még nem esett szó, ami nem véletlen, mivel itt kezdődtek a gondok. A Persona 3 Reload egy social sim és egy dungeon crawler összeszigszalagozott hibridjeként tudott működni. Habár nekem inkább a szociális kapcsolatok jelentették a játék sava borsát. A Tartarus szintjeinek kipucolása mellett élhettünk a középiskolás diákok mindennapi életét, készülhettünk a vizsgákra, vagy éppen lóghattunk a spanokkal. Megtaníthattuk Fuuka-t főzni (nem volt egy könnyű menet), Mitsuru-val elmehettünk hamburgerezni, Yukari-val is filmezhettünk kettesben, összebújva (legjobb dolog a játékban).
A Social Linkek hiánya talán a The Answer egyik legnagyobb problémája. Marad a harc, ami elképesztő gyorsan ellaposodik. Szó se róla, alapjaiban a Reload harcrendszerével nincsen egetverő probléma. Ide most nyugodtan bemásolhatnám Tanár Úr és Chewie közös cikkének a szövegét. A Héja-nász változatlan. A szörnyek különböző elemekre érzékenyek (tűz, jég, vagy elektromosság), amennyiben a körökre osztott harcok során sikerül ezt megtalálni, akkor a padlóra kerül a delikvens.
Ilyenkor kapunk egy bónusz kört, amennyiben pedig minden ellenséget mozgásképtelenné tettünk, jöhet az all-out attack, ami a csapatunk egységes szupertámadása. Persze ha úgy van, passzolhatunk egy kört a csapattársnak. A Theurgy képességek ugyanúgy megmaradtak, a szupererőket egy energiacsík feltöltése után lőhetjük el. Az Episode Aigis annyit változtat a recepten, hogy a robotlány főhősünk a Wild Card képességnek hála immáron több Personát is birtokolhat. További jó hír, hogy immár importálhatjuk a compendium-ot az alapjátékból a DLC-be. Viszont a csapattagok kicsit berozsdásodtak a Reload vége óta, szóval a szintjeik és a képességeik köszönő viszonyban sincsenek a korábiakkal.
Másodjára már nem ízlik a Tartaroszmártás
Már az alapjátékban is felütötte a fejét a monotonítás, a DLC pedig erre rátesz még egy lapáttal. Az Abyss of Time szintjei fájdalmasan hosszúak. Nagyjából olyan 20-25 szint után jutunk el egy-egy sztorirészt rejtő ajtóhoz. Magyarra lefordítva, 20-25 óra harc és 5 óra sztori-time. Valahogyan a kazamata pucolásba bátrabban is belenyúlhattak volna a srácok, mert a grindolás egy idő után az élettől is elvette a kedvemet. Ezen az sem segít, hogy a szörnyek és a bossok nagy része az alapjátékból visszatértek még egy búcsúkörre. Viszont annyi pozitívum van az egészben, hogy az unalmas, fárasztó harcok miatt jóval több Persona-t tudtam kioldani, mint a Reload esetében. Valamit valamiért.
Minimális szinten azért belenyúltak a szintekbe a srácok, a Monad ajtókból pl. most már hármat kapunk kapásból. Egy könnyű, egy közepes és egy nehéz boss-harc vár ránk, a jutalmak, a tárgyak is egyre busásabbak. Ja és persze itt is van Secret Boss, de hozzá már tényleg csak a legelhivatottabb játékosok fognak lejutni. Igazából én könnyű fokozaton toltam végig a DLC-t, mivel példaképem, Ovális Zoltán szavaival élve, “annyi időt vagyok hajlandó beleölni a játékba, amennyit megérdemel”.
A harcok monotonitását néha különféle Link epizódok törik meg. A kazamatákban talált tárgyaknak, ereklyéknek hála lóghatunk a S.E.E.S.-tagokkal, ilyenkor egy-egy plusz passzív képességet kapunk az együtt töltött időért cserébe. Apropó csapattagok, az új karakter, Metis kifejezetten tetszett. Aigis korábban betöltött szerepét veszi át a harcok során. Az Orgia módnak hála megnő a támadóereje, ennek viszont az az ára, hogy egy idő után túlmelegszik és használhatatlanná válik pár kör erejéig.
Mindig is egy FES legény volt
Grafikailag a DLC hozza az alapjáték szintjét, legalább itt sikerült megugrani az elvárt minőséget. Ahogyan a Reload kritikájában is írták a srácok, az egész látvány “persona ötösítve” lett. A karaktermodellek animés megjelenést kaptak, továbbra is elképesztően részletes a megjelenésük. A különféle támadások és a perszóna-idézések is jól mutatnak a képernyőn. Persze ezt már az alapjáték is tudta, szóval a The Answer lényegében nem csinál mást, csak ezt lemásolja. A helyszínek, a kolesz és a város is remekül festenek, miden apró részletre figyeltek a készítők.
A fő játéktérnek otthont adó kazamata már egy kicsit más tészta. Az Abyss of Time szintjei ugyan határozottan elkülönülnek egymástól kinézetre, egy idő után elkezdi úket random módon ismételni a játék. A változatosság gyönyörködtet. Viszont annyi még belefért a büdzsébe, hogy új animált átvezetőket rakjanak be a felújított kiegészítőbe. Az animés kisfilmek jópofák, hangulatosak, plusz nekem, aki nem játszott az eredeti DLC-vel, rengeteget adtak hozzá a sztorihoz. A szinkronhangok továbbra is tökéletesek, zenei fronton azért rendesen fel lett adva a lecke az alapjáték által.
A Persona 3 Reload zenéit szerintem nem kell ecsetelnem, hogy mennyire tökéletesen lettek eltalálva. Egy igazi zengő vegyes salátaként kényeztette a hallójáratokat, a könnyed nyári hip-pop betétek, a jazz-funk mellé a torzított gitárok is bepofátlankodtak. A melankolikus hangulat pedig a The Answer zenei témáiban is visszaköszön. Talán itt még hatványozottabban jelenik meg a főhős elvesztése után maradt űr és a szomorúság. Persze a vagány harci indulók és a zúzós gitár részek itt sem maradhattak el. Nem olyan erős az összkép, mint az alapjáték esetében, viszont az Episode Aigis zenéi mindenképpen a játék erősségei és támaszai.
Verdikt
Nehéz írni az Episode Aigis kapcsán, mert amennyire vártam a kiegészítőt, pont annyira lett felemás az összkép. Eleve egy lezárt sztorit próbáltak meg valamilyen módon folytatni a készítők. Aigis szomorkás története egy fontos témát dolgoz fel, kimondottan felnőttes módon. A múlt árnyának kergetése helyett az elengedésről és az újrakezdésről próbál meg nekünk mesélni. A látvány terén rendesen odatették magukat a srácok, új animés átvezetőket, kisfilmeket is kaptunk a felturbózott grafika mellé.
A minimális játékmenetbeli változtatások is jót tettek a DLC-nek. Sajnos nem mertek bátrabban belenyúlni a kazamata pucolásba, az Abyss of Time szintjei fájdalmasan hosszúak lettek. A harcok sajnos villámgyorsan ellaposodnak, a Social Linkek hiánya egy igencsak fájó pont volt nálam. Talán ha a grindolást lefelezik, akkor az összkép is pozitívabb lenne. Persze akkor nem lehetne elkérni érte 35 eurót. ÉS akkor a kritika végén álljunk is meg egy szóra az árazás kapcsán.
A Persona 3 Reload: Episode Aigis egy 35 eurós árcédulát kapott, ami valljuk be, nem kevés. Most azt mindenki döntse el a saját szájíze szerint, hogy 25 óra harc és 5 óra sztori megér-e neki ennyit. A DLC az Expansion Pass részeként jelent meg, szóval legalább kapunk mellé egy rakat zenét meg pár kosztümöt a hőseink számára. Szerencsére a Game Pass Ultimate része a DLC, legalább így olcsóbban megússzuk a dolgot. Talán egy hónapnyi előfizetést megér. Nyugodt szívvel én ezt senkinek sem tudom ajánlani.
Eleve az alapjáték egy kerek lezárást kapott, végigszenvedni az Abyss of Time szintjeit totál felesleges szerintem. Nem ad annyit hozzá az egész összképhez. Mondjuk ezt a történetet el lehetett volna mesélni egy animés kisfilmben is. Megspóroltak volna 25 óra szenvedést. Az elhivatott Persona-fanok TALÁN tehetnek vele egy próbát, de csak akkor, ha van nekik GP előfizetésük. Vagy megvárnak egy masszív leárazást. Ha pedig még nem toltátok volna végig a Persona 3 Reload-ot, akkor tegyetek meg nekem egy szívességet és pótoljátok. A válaszok és a kulcsra zárt ajtók megvárnak bennetek.