Dan Trachtenberg (rendező) és David Aivson (forgatókönyvíró) lassan három éve, hogy újra visszahozták a Prédával (Prey) a köztudatba a yautja (Ragadozó) klánt. A film hatalmas streaming siker lett. A Disney újra meglátva a potenciált a szériában azonnal szabad kezet adott Dan Trachtenbergnek és csapatának a jövőbeli mozgóképes Predator alkotások létrehozásában.
Életre kelt!
A Predator (magyar címe: Ragadozó) filmsorozat a 87-es indulása óta megjárta a mennyet és poklot is – rád nézek Shane Black. A 2018-as Predator – A ragadozó fiaskóval úgy látszott végleg eltemethetjük szeretett sci-fi, akció filmsorozatunkat. Aztán a 20th Century Fox felvásárlása után a Disney újfent érdeklődést mutatott a rég elfeledett IP-k iránt. A már említett Préda sikere és Dan Trachtenberg iránymutatása óta újra felkerült Hollywood térképére a Predator franchise.
A széria történetében már láthattuk a yautja klán tagjait különböző környezetben vadászni. Ezen esetekben mindig a humanoid karakterek perspektívájából láttuk a cselekményt kibontakozni. A Predator: Halálbolygó szakít ezen sormintával. Dan Trachtenberg alkotásának főszereplője Dek, aki a yautja klán vezérének egyik leszármazottja. A fiatal harcosunkat fűti a bizonyítási vágy, mert az apja gyengének találja a klán tagsághoz, ebből következik, hogy elküldik egy beavatási vadászatra. Amennyiben teljesíti a küldetést azzal kivívja magának a tiszteletet és a klán tagságot.
A vadászidény
A cselekmény gerincét Dek (Dimitrius Schuster-Koloamatangi) és a Weyland-Yutani szintetikusa, Thia (Ella Fannigan) kettőse adja. A kettőjük céljai eltérőek, így kapcsolatuk eleinte érdekszövetségnek indul. Dek egy a gyengesége miatt kitaszított yautja, aki minden áron meg akar felelni a klánja által előírt szabályoknak. Ezen okból le akarja vadászni a Denna bolygó hírhedt szörnyét a Kalisk-ot, amitől még a klánja tapasztalt harcosai is rettegnek. A bukás veszélye főszereplőnket is megkörnyékezi, amikor megtapasztalja az ismeretlen bolygó gyilkos állatvilágát.
Ekkor találkozik a súlyosan megrongálódott Thiaval, aki felajánlja a segítségét, azt hogyha kiszabadítja, akkor elvezeti a Kalisk fészkelőhelyére. Az útjuk során egyre közelebb kerülnek egymáshoz, ami Thia karakánságából és bohóságából eredeztethető. Dek azonban erősen ragaszkodik a klán által követett magányos harcos életmódhoz, ezért továbbra is elutasítja Thai közeledését.
Ez a dinamika emeli ki a Predator: Halálbolygó amúgy nem eget rengető cselekményét a szérián belül. A film a felszín alatt reflektál a mai világunk kiüresedett, empátiamentes és kizsákmányoló életmódjára. A Weyland-Yutani újbóli feltűnése is ezt erősíti meg. Az emberi tevékenység romboló jelenléte univerzumszerte megjelenik, mint a pusztítás fő szimbóluma.
Eközben Dek a cselekmény során azt hiszi mindent meg tud oldani önerőből, azonban később ő is belátja, hogy ezt az álcát nem tudja sokáig fenntartani. Thia ennek a személyiségváltozásnak az indikátora, akitől Dek felfedezi a saját és környezete értékeit. A Predator franchiseban még sosem láthattunk ilyen szintű karakterábrázolásokat és árnylat történetet. Természetesen ezzel nem találták fel a spanyolviaszt, de meglepő és bátor húzás volt, hogy egy ekkora blockbusterben ilyen mély témák vannak terítéken.
A kard ereje
A cselekmény a karakterfejlődések és érzelmi pillanatok mellett rendelkezik a Predator filmek állandó stílusjegyeivel is. A Halálbolygóban részletesebben belelátunk a yautja klán hierarchiájába és működésébe, amely párhuzamba állítható a spártaiak egyes társadalmi szabályaival. Ugyanis a gyengéket nem tűrik meg a társadalmukban. Emellett láthatjuk Deket vadászat közben, amit megtámogatnak a jól koreografált harcok és akciószekvenciák.
Az érdekesség még, hogy a már említett ragadozó-prédaszerepek felcserélésével is színesítik a Predator-mítoszt. Az eddig megjelent filmekben mindig az előnyösebb helyzetben lévő, azaz a ragadozó szemszögéből láthattuk a csáprágós csúnyaságokat. Az új fegyverek, mint a lézernyíl és a szablya, nagyon ötletesen néznek ki, és élvezet nézni őket harc közben. A film utolsó 20 percében pedig a természet adta összeeszkábált fegyverek is Dek segítségére lesznek, amik megint csak bővítik az amúgy sem szegényes fegyverarzenált.
A vízió ereje
A sodró lendületű történet mellett Dan Tratchenberg a nagyobb költségvetésnek hála blockbusterekhez méltó látványról is gondoskodott. A Denna bolygón található állatvilághoz hasonló részletességű faunát utoljára James Cameron Avatarjában láthattunk. A különféle ragadozó fajok minden sarkon veszélyt jelentenek szereplőinkre. A rendező nyilatkozatából megtudhattuk, hogy minden egyes beállításhoz vizuális effektusokra volt szükség. A film számítógépes képi világának létrehozásában olyan óriás cégek segédkeztek, mint a Industrial Light & Magic (Jurassic Park) és Wētā FX (Avatar: A víz útja). Ebből kifolyólag a CGI-ra egy rossz szavunk sem lehet.
A készítők elkötelezettségét mutatja az is, hogy a yautja nyelvét az a nyelvész fejlesztette ki, aki az Avatar (2009) című filmhez a naʼvi nyelvet is megalkotta. Ez a lépés jelentősen színesít a yautja faj kultúráját, illetve segít a színészeknek és a nézőknek, hogy elmélyüljenek egy ismeretlen törzsi nép életében. Dek-et a kaszkadőr Dimitrius Schuster-Koloamatangi alakítja, aki megtanulta ezt a fiktív nyelvet a szerep kedvéért.
Dek fizikai megjelenésének megalkotásához a Studio Gillis tervezte a jelmezt, de az arcát motion-capture technológiával javították fel, hogy az érzelmek közvetítése hatékonyabb legyen. A rendezésen és az operatőri munkán is kiütközik az a tudatos vízió, amit Tratchenberg eddigi filmjei kapcsán is megszokhattunk. A rendező keze alatt a technológia a történetet és a logikus világépítést szolgálja. Ettől válik az alkotás egy érett és előremutató blockbusterré.
Ha már kitértem a technika által megjelenített világra és érzelmekre, akkor ne felejtsük el a film zenéjét sem. Hans Zimmer régi tanítványa Benjamin Wallfisch és a feltörekvő Sarah Schachner komponistáink közreműködésével megkapta a film azt a fajta robusztus hangzásvilágot, ami tökéletesen illik a vadász születésének koncepciójához. A zenei főtéma megalapozza a film hangulatát és a vadászat okozta izgalmat is meghozza a cselekménybe. Sajnos, a főtémán kívül jobb zenei témákkal nem találkoztam a filmben, de érdemes lehet megvárni a hivatalos streaming premiert az albummal kapcsolatban.
Ott a szörny!
A Predator: Halálbolygó nemcsak a mai sztenderdekhez igazította a szériát, de egy új, fordított koncepciót hozott be a történetbe azzal, hogy a ragadozóból prédát csinált. A film egy olyan sci-fi akciókaland lett, ahol az identitáskeresés és az érzelmek megélése nagyobb hangsúlyt kap a trófeagyűjtésnél. Ezen készítői döntések lehet, hogy sokak tetszését nem fogják elnyerni – szerintem viszont ideje levenni a nosztalgia szemüvegünket és tovább lépni a 80-as évek macsóságából. A forgatókönyv feszes, a látvány lenyűgöző nagyvásznon, és a két főszereplő dinamikája elviszi a hátán a cselekményt. Dan Trachtenberg a Préda után ott folytatja, ahol abbahagyta, és kezdi velünk elfeledtetni a 2018-as film okozta traumáinkat.
