Mozgókép

Mozgókép

Mozgókép

Spielberg újra kocka! – nagyot ütött a Ready Player One

Szerző

Közzétéve

2018. ápr. 2.

Kommentek

0

A Ready Player One koncepciója az első előzetes óta csábított a moziba. Mivel még nem olvastam az alapul szolgáló Ernest Cline regényt, nem is tudtam, mit várjak a filmtől. Annyi borzasztó videojáték adaptáció került mostanában a vászonra, hogy egy kicsit tartottam attól, hogy a geekséget átfogó dicshimnusz balul fog elsülni. Szerencsére nem így történt.


[h]Óda a 80-asokhoz[/h]

A 80-as évekbe való visszavágyódás még mindig trendi. Sőt, mindinkább egyre jobban beférkőzik mindennapjainkba. Míg a synthwave és retrowave stílusok, irányzatok eddig jobbára fű alatt mozogtak, mára elég széles körben használják fel ilyen-olyan elemüket zenékben, filmekben, sorozatokban, játékokban. Erről már írtam annak idején a Stranger Things, és a Thor kapcsán is, de a Ready Player One sem képez kivételt.

Van Halen Jump című dalával nyit a film, és minden képkockát átitat a 80-as évek imádata, noha maga a cselekmény 2045-ben játszódik. A világ azonban nem az a hely, amit mi itt a huszonegyedik század hajnalán szeretnénk. Sok mindent nem tudunk meg a disztopikus jövőképről, csupán annyit, hogy minden elég ergya, és egy OASIS nevű virtuális valóság eszközzel a virtuális térben azokká válhatunk, akikké csak szeretnénk. Szerencsére brutálisan megtömték popkultúrális utalásokkal az összes jelenetet, mindet egészen biztosan nem fogtam fel a 2 óra 20 perces játékidő során.
ready player one

[h]Spielbergből előbújt a nagy gyerek[/h]

A Ready Player One története és cselekménye nem éppen Oscar-gyanús, viszont a film szó szoros értelmében vett lelke minden jóravaló kockának megdobogtatja kicsit a szívét. Spielberg az utóbbi évek néhány megkérdőjelezhető minőségű mozija után most ismét elhozott egy reményeim szerint maradandó alkotást. A geekek nem antiszociális különcök, akiket csak megvetni lehet, nem. És végre ezt egy film gyönyörűen bemutatja.

A világunk a 2040-es évekre nem lesz túl szép hely, és mindenki az OASIS világába fog menekülni valós énje elől. James Halliday (Mark Rylance), a játék megalkotó zsenije halála előtt próbatétel elé állítja az OASIS játékosait. Három kulcs összegyűjtésével a nyertes uralkodhat a végtelen világ fölött. Persze a gonosz pénzéhes cég, a IOI minden erejével azon van, hogy ők szerezzék meg hamarabb a három kulcsot, de a kimeríthetetlen pénztárca nem mindig elég a sikerhez. A film főszereplői is nekivágnak a próbáknak, amely során veszélyes kalandba keverednek.

Mint fentebb is írtam, a történet nem nagy durranás, csupán kerettel szolgál a színültig telepakolt easter eggeknek, vagyis rejtett utalásoknak. Hiszen az egész film az easter eggekről szól (fizikai fájdalmat okoz, ha húsvéti tojásnak kell leírnom, így ha tudom, mellőzöm a fordítást), még meta-szinten is, de a cselekmény központját is ez képzi. Így hát világ geekjei, és nerdjei szemeket tágra nyitni, mert minden pillanatban lesz egy filmes, videojátékos, zenés utalás. Csak, hogy néhányat említsek: Ragyogás, Halo, Overwatch, Minecraft, Star Trek, Starcraft, Mortal Kombat, Vissza a jövőbe, Terminator, stb.
ready player one

[h]Készen állsz?[/h]

A közel két és fél órás játékidőt remekül kitöltötték a készítők. Nem éreztem üres járatot, egyszer sem unatkoztam, és végig sikerült fenntartani a feszültséget is, ami mostanában egyre nehezebbnek tűnik Hollywoodnak. A színészek direkt úgymond nem A-listás nevek, hiszen őket nem látjuk sokszor a valóságban, de ez nem vesz el semmit tehetségükből.

A főszereplő Wade/Parzivalt alakító Tye Sheridan a filmben szereplő színésztársait egy pillanat alatt lejátsza, amint egy légtérbe kerül velük. Még a Star Wars Zsivány egyesből ismert Ben Mendelsohnt is. Illetve egy kedves gesztus, még ha csak rövidke szerepre, de Simon Pegg is tiszteletét teszi.

A film képes volt értőn hozzáállni a manapság ismét egyre többet tárgyalt videojátékfüggőség témájához. A 2040-es évek embere a játékokba menekül a való világ szürkesége elől, ami persze nyilvánvalóan nem egészséges. Viszont sikerült úgy beállítani a mondandót, hogy ne legyen játékellenes sem. Mert nem szégyen, ha valaki játszik. Vagy filmet, sorozatot néz, olvas, stb. Azonban a mértéktartás mindig fontos szempont, hogy ne váljunk függővé semmitől. Még a popkultúrától sem.
ready player one
Egy dologra nem tértem még ki, az pedig a látvány. Ilyenkor boldog vagyok, hogy ebben a korban élek, és ilyen formában láthatok egy produkciót a vásznon. A Ready Player One minden részecskéje tündököl. A szürke, mocskos ohiói városrészek, az IOI belseje, az OASIS színei egytől egyig hihetőek, és szemkápráztatóak. A cgi fantasztikusan lett megalkotva, ahogy lényegében minden az OASIS világában. A rengeteg karakter, a mozgások, a színek kavalkádja tényleg lenyűgözött. Ki merem mondani, hogy talán az év legjobb látványfilmje a Ready Player One lesz, pedig még április van és idén azért még lesz egy Tűzgyűrű folytatás is.
ready-player-one-new-poster-1.jpg
Összességében tehát megéri moziba menni. Ezt nem fogja visszaadni az otthon kényelme, azt garantálom. Egyébként azoknak is tudom ajánlani a filmet, akik nem járatosak annyira a popkultúrában, mert egy könnyed sci-fi filmként is remekül működik a Ready Player One. Ha pedig minden nap fogyasztjátok a geek-kultúrát, akkor biztosan találtok magatoknak olyan – jól van, kimondom -, húsvéti tojást, ami minimum megmosolyogtat, és higgyétek el, egy-egy felfedezett utalás képes rendesen megdobni boldogsághormon szintünket.

Ha tetszett a cikk és szívesen olvasnál tőlünk, kedveld Facebook oldalunkat, vagy kövess minket Twitteren.

Friss

Kapcsolódó

User Review
0 (0 votes)