A kanos tinik logikátlan viselkedése a filmekben egykorú a slasher műfajjal. A jellemzően biodíszletként funkcionáló szereplők egyetlen célt szolgálnak: hogy legyen kiket üldöznie a maszkos gyilkosnak. Van, amikor egy film jobban játszik ezzel, és van olyan is, amikor a falat és saját arcunkat kaparva kiabálunk a képernyővel, hogy “NE MENJ A SÖTÉT PINCÉBE EGYEDÜL!“. A Blumhouse legújabb horrorkomédiájában, a Totally Killer című alkotásban pedig úgy állítanak görbe tükröt a műfaj tipikus sajátosságainak, hogy közben az összes klisét kihasználják. Az ellentmondásos koncepció viszont meglepő módon működik, és egy egészen szórakoztató film lett a végeredmény.
Vissza a jövőbe
1987-ben, a mindig nyugis és eseménytelen városkában három gyilkosság rázza meg a helyieket. A tinédzser lányokkal végző maszkos gyilkost soha nem találják meg, de idővel szép lassan minden visszaáll a rendes kerékvágásba. 2023 halloweenján a középsulis Jamie (Kiernan Shipka) pedig túlféltő anyjával hadakozik, mikor épp egy koncertre indulna. Pam (Julie Bowen) szándékát is meg lehet érteni, hiszen az ő baráti társaságát mészárolta le az őrült gyilkos még fiatalkorában. A történet katalizátora pedig erősen sejthető: miután egyedül marad otthon, Pamet is utoléri a végzete.
A következő résznél érdemes bekészíteni egy családi méretű suspension of disbeliefet, mert hogy, hogy nem, éppen akad kéznél egy időgép, amit Jamie legjobb barátnője kalapál a tudományos versenyre. Ne kérdezzétek, tényleg fölösleges, csak fogadjátok el.
Jamie visszautazik 1987-be, és eltökéli, hogy megakadályozza a Sweet Sixteen gyilkos ámokfutását, ezzel elkerülve a jelenben édesanyja tragikus halálát.
A 80-as évek még más volt
A történet adott, és ha elképesztő hülyeség is, a saját szabályrendszerében kimondottan jól működik. Megjelenik hát a rejtélyes kanadai cserediák szerepében Jamie, aki azonnal nekilát nyomozni. Még a rendőröknek is próbál szólni, hogy gyilkosság fog történni, de nyilvánvalóan nem hisznek neki. Ha nem elég kihívás felkutatni a gyilkost és figyelmeztetni a leendő áldozatokat, még egy hátráltatő erővel találkozik: 1987-tel.
A 80-as évek még nagyon nem a politikai korrektségről szóltak, vagy az elfogadásról, vagy az emancipációról. A film egymás után durrogtatja a humoros kiszólásokat, melyek általában rendben megállták a helyüket. A Totally Killer nem akar PC-rendőrségként lecsapni és érzékenyíteni, inkább rávilágít a böszme különbségekre egy mostani tizenéves Gen-Z lány átlagos élete és a 35 évvel ezelőtti világ között. Ezek rendszerint tényleg vicces – na nem térdcsapkodós hahotázások szintjén – megmosolyogtató gegekben csúcsosodnak ki.
Kis túlzással a Totally Killer egy családi mozi is lehetne. A horrort csak kiskanállal mérik, egy-két picit meredekebb jeleneten kívül nem sok vért vagy erőszakot látni. Még a gyilkos maszkja sem félelmetes. Sőt, leginkább csak gagyi. A humor is néhol biztonsági játékot űz, máskor viszont rendesen megy a káromkodás, és a szexuálisan túlfűtött tinédzserek piálós-drogozós vadulásai.
Sweet sixteen
A film játékideje 80 perc alatt marad, és azt kell mondanom, hogy a készítők ügyesen használják a rendelkezésre álló időt. Nincs üresjárat, végig pörgős a cselekmény, és a feszes tempó egészen a fináléig kitart. Minden jelenetben történik valami, de sosem lépi át a határt, hogy öncélú, vagy idegesítő legyen. Nem akar belemagyarázni, kompenzálni, komplikálni, egyszerűen egy célt akar teljesíteni: hogy szórakoztasson.
És a Totally Killer egy baromi szórakoztató film. A legjobb részek mégis azok, amikor a többiekkel egykorú Jamie megpróbálja megzabolázni a tinitársait. Valahogy úgy kell elképzelni a szerepét, mint amikor a néző kiabál az idióta szereplőkkel a tévé előtt. Jamie mindig ott van és figyelmezteti a klisés tinihorror karaktereket, hogy jó lenne, ha kicsit logikusabban, életszerűbben viselkednének.
Külön poénforrás, hogyan próbál az anyja 16 éves kiadásával szót érteni, aki nos, jóval vadabb tinédzser volt, mint ahogy a lánya elképzelte. De ugyanúgy megjelennek a meta-poénok is, melyek reflektálnak más filmekre, vagy egyéb popkulturális termékekre, amik szintén ügyesen illeszkednek az adott jelenetekbe.
Verdikt
A Totally Killer röviden egy időutazós slasher, ami a nonszensz felütése ellenére egy rendkívül szórakoztató filmalkotás. A színészek egytől egyig remekelnek, Shipka a főszerepben pedig egyenesen telitalálat volt. Final girlként sokkal többet is kihozott szerepéből, mint amennyire indokolt lett volna.
A film viszont talán lehetett volna bevállalósabb, és ha már ennyire őrült koncepciót választottak, akkor jobban is kifacsarhatták volna. De akkor sanszos, hogy kevésbé lett volna emészthető, vagy közönségbarát, így érthető, ha emiatt kompromisszumot vállaltak a készítők.
Sikerül végig önazonosnak maradnia, és ahelyett, hogy a ma annyira divatos cringe-humort választaná, megpróbál klasszikus értelemben véve megnevettetni, és szórakoztatni. Rengeteg ironikus, cinikus és szituációs humorral találkozhatunk a filmben, ami rendre jól is működik. Természetesen humorérzékről sosem vitázunk, így tökéletesen elfogadom, ha valakinek pont emiatt nem fog bejönni az alkotás.
A Totally Killer nem egy Cabin in the woods, vagy egy Sikoly, de egy remek, önmagában is értelmezhető, metaszinten jól kommunikáló és szerethető film. Egy spooktoberi, hétvégi kikapcsolódásnak tökéletes választás lehet.