Várni valamire mindig idegőrlő érzés. Mi magyarok már csak tudjuk, hiszen szökőévente egyszer fordul elő, hogy a MÁV ne késne. Videojátékos közegben pedig elég megemlíteni valakinek a Nintendo Switch 2-t, amire már jó pár éve várunk. A közkedvelt JRPG-széria, a Mana sorozat rajongóinak szerencsére már nem kell tovább várniuk, több mint 15 év után idén végre kaptak egy új fővonalbeli részt. A Visions of Mana idén augusztus végén futott be, mi pedig a Cenega Hungary-nek köszönhetően bele is vetettük magunkat a kalandokba. A 2006-os Dawn of Mana után magasan volt a léc, amit az új rész hellyel közzel sikeresen meg is ugrott. Elöljáróban annyit, hogy serény személyem ezzel a résszel ugrott bele a Mana sorozatba, szóval mint egy csecsemőnek, nekem is minden új volt.
Nagy utazás, azt mondtad, hogy ez az élet..
A történet szerint négyévente “adományok” látogatnak el a Mana fájához a világ minden tájáról, hogy megfiatalítsák a fában áramló manaerőt. Az úgynevezett “alm”-ok a lelküket ajánlják fel, cserébe a falujukat nem dózerolja le egy kósza földrengés, cunami, vagy egy metorzápor. Jó kis üzlet, mondhatom. Az áldozatok zarándokútjának biztonságára egy kiválasztott lélekőrző ügyel. Főhősünk, Val egy ilyen őrző, aki a gyerekkori barátját, Hinna-t kíséri el a kaland folyamán. Természetesen idővel további karakterek is csatlakoznak a kompániánkhoz. Careena, a sárkányivadék szarkasztikus humorával, beszólásaival színesíti a csapatot.
Pont olyan szeszélyes, mint az időjárás. Morley, a hiúz kardforgató a kifogástalan modorával épp a szöges ellentétje. Egy nemesi sarj is csatlakozik a csapathoz, Palamena a vízi főváros, Illystana trónját hagyja hátra, hogy feláldozza magát. Utolsóként pedig Julei karaktere szökken szárba, csak hogy teljes legyen a csapat felállás. Idővel persze mindenkit közelebbről is megismerünk, a háttérsztorik remekül lettek beleintegrálva a nagy egészbe. Minden karakternek más és más a motivációja. Van, aki egy múltbéli hibáját szeretné jóvá tenni. Meg van olyan, aki csak szimplán világot akar látni.
Ami kifejezetten meglepett, ahogyan a Visions of Mana kezeli az egyén és a társadalom viszonyát. A kezdeti könnyed, játékos hangvételből idővel egy igencsak komor hangulatba csap át a cselekmény. Közben pedig nem rest felnőttként kezelni a játékost. Többek között az áldozathozatal és az önfeláldozás témakörét vizsgálja meg. Mondjuk az áldozati szerepről Makoto Yuki barátunk is tudna mesélni egyet s mást. Olyan kérdéseket feszeget, miszerint mennyire számítanak az egyén vágyai, céljai, ha ezek ütköznek a közösségével. Vajon önző dolog-e a barátom életét megmenteni, ha ezzel a világom vesztét okozom? Megéri-e az áldozat? A játék természetesen nem megy túlzottan mélyre, viszont már az is megsüvegelendő, hogy ilyen felnőttes témákkal hajlandó foglalkozni.
Nem esik messze az alm a fájától
Játékmenet terén nem találja fel újra a spanyolviaszt a Visions of Mana. Csapatunk három tagból áll, akik felett szabadon átvehetjük az irányítást. Karakterosztályoktól függően más és más képességeket süthetünk el, gyenge és erős támadásokkal csépelhetjük az ellenfeleket. Attól függően, hogy milyen erősen tenyerelünk rá a gombokra, más és más kombókat tudunk bevinni. Természetesen a helyi árusoktól egy halom szúró,- vágószerszámot és páncélt szerezhetünk be hőseinkre. A különféle képesség-magokból pedig további kioldható skillek szökkennek szárba. A hab a tortán az úgynevezett elemi relikviák, az Elemental Vessel-ek. Összesen nyolc elementál van a játékban, amiknek hála a hőseink eltérő karakterosztályokat kapnak.
Ezek a relikviák nemcsak a szerencsés kiválasztott kinézetét, de még a támadásait is teljesen átalakítják. Főhősünk, Val paladinként egy méretes lándzsát és egy pajzsot fog forgatni, vagy éppen berserker alakban egy böszme pallossal fog suhogtatni. Careena hastáncos alakban a legyezőjével fog tornádókat idézni, harcos kung-fu szerzetesként pedig az ökle a fegyvere. Morley lehet akár nagyot sebző orgyilkos karakter, vagy rugóként a katanáját is forgathatja. Palamena vizes bázisú istennőként spriccel majd mindenkit telibe, vagy sámánként a természet haragját szabadítja rá az ellenségeire. Julei pedig a gyógyításban jeleskedik. Harc közben a CS Gauge mérő idővel megtelik, ilyenkor az irányított karakter egy Class Strike-ot tud elsütni. Mondanom sem kell, rendkívül látványos animációk keretében osztunk ki irgalmatlan sebzést.
Az Elemental Plot fülön az elementál pontokból egy rakat osztály-specifikus képességet oldhatunk ki. Szükség is lesz a képességek használatára, mivel az ellenfelek és a bossok más és más elemekre érzékenyek, van amire egyenes immunisak. A kitérésre sem árt figyelni, hacsak nem akarunk idő előtt hóemberekké válni, vagy éppen átaludni a harcokat. Maga a harcrendszer kifejezetten szórakoztató, habár idővel a harcok kissé egysíkúvá válnak, plusz grindolni is fogunk sajnos. Nem keveset. Emellett el kell hogy mondjam, nincsen nagyon kihívás a játékban, szóbal a nehézséget nyugodtan fel lehet tekerni!
Hagyd el a járt utat a járatlanért!
A Visions of Mana kapcsán egy kicsit féltem attól, hogy itt is megkapjuk a szokásos open world szisztémát. Szerencsére mindez csak félig valósult meg. A játék területei lineárisan nyílnak meg, a különféle pályarészeket pedig szabadon bekódoroghatjuk. A program gonosz módon külön jelzi a térképen elszórt kincseket, szóval a kórosan gyűjtögetők biztosan hosszú perceket eltöltenek majd ezeknek a fellelésével. Kincsesládák, elementális kristálytömbök, elszórt pénzérmék várnak ránk, de még különféle buffokat adó pillangókat is kergethetünk kedvünkre.
Az abszolút kedvenc időtöltésem a grizzly szirupok leszüretelése volt, amiket a bugbear árusnál tudunk beváltani édességre. Szerencsére nem kell sokat kutyagolnunk, vannak elszórva gyorsutazási pontok a térképen. Plusz pont, hogy hátasokat is kapunk. Gigantikus farkasok és teknősök hátán is lovagolhatunk. Ha elég bátornak érezzük magunkat, a mágikus kőhalmoknál próbára tehetjük a tudásunkat. Ezek a halmok a játék kazamatái, amiket adott időre kell kipucolni a kecsegtető jutalom fejében. Az ősi romoknál szívósabb ellenfelekkel, mini-bossokkal is összefuthatunk, szóval érdemes körültekintően járkálni.
A nagyobb városokban a helyi “személyzettől” különböző melléküldetéseket is felvehetünk. Ezek általában kimerülnek annyiban, hogy keress meg egy elveszett tárgyat vagy végezz x számú szörnnyel. Nem túl kreatívak, de legalább jól fizetnek. Az elementális képességeknek is hasznát vehetjük, néha kapunk platformer feladatokat és logikai puzzle feladványokat, amiket ezekkel kell majd megoldani. Gólemeket irányíthatunk, a szelek szárnyán repülhetünk, vagy éppen egy tüzes gyertya nyergébe pattanhatunk fel. Nem egy agytorna ezeket a feladványokat megoldani, viszont megtörik a szintezés kínkeserves rutinmunkáját.
Küllemre csinos a leányzó
A látványról még nem esett szó, pedig ebben is brillíroz a Visions of Mana. A szériát ismerőket nosztalgikus érzések keríthetik hatalmukba, hiszen a Mana sorozat bájos világa tárul a szemünk elé. Az animés fantasy világ a Studio Ghibli legjobb meséit idézi meg. Az kifejezetten tetszett, hogy a különféle mana kristályok “elementáris” szinten vannak beépítve a pályadizájnba. A karakterek kinézetével sem estek át a ló túloldalára fejlesztők, habár jó keleti szokás szerint a női szereplők kifejtetetten lenge öltözékeket kaptak. Apropó, egy rakat átvezető is kapunk, amik már-már animéket idéznek meg a minőségükben. Szerencsére a helyszínek és a játék környezete is hozza a 2024-ben elvárható szintet. Sőt, annál talán még egy kicsit többet is.
Illystana, a Mélység fővárosa a szűk utcáival, a barokkos épületeivel, a kék lagúnáival és a parkokkal igazi mediterrán hangulatot áraszt magából. Természetesen vidékre is ellátogatunk, zöldellő réteken, aranyló búzamezőkön vágunk át, miközben a háttérben békésen forognak a szélmalmok. A mélység mellett a magasba is felkapaszkodunk, jeges hegycsúcsok, fjordok várnak ránk az ősi romjaikkal. Aki nem bírja hideget, az elmehet melegebb éghajlatra. De tényleg, a góbi sivatagot megidéző homoktenger és Afrika szavannái is felbukkannak a játékban, igaz, hogy egy kicsit “manásítva”. Buja esőerdő, dzsungel is helyt kapott a Visions of Mana-ban. Úgy tűnik, hogy a gnómoknak itt még nem sikerült kivágniuk minden fát.
Az ember elsőre tipikus fantasy helyszínekként írná le őket, viszont rengeteg apróságot rejtettek el a készítők, minden részletre figyelve. Ami kifejezetten tetszett, hogy teljesen élőnek tűnik a környezet. Bárányok legelnek a mezőkön, a helyiek teszik a dolgukat, a városokban pedig mindig találkozni sétálgató alakokkal. Zenei fronton már nem ennyire emelkedik ki a játék, kalandozás közben klasszikus komolyzenei dallamok csendülnek fel. A harcoknál azért már kicsit felgyorsul a tempó, elektromos gitár, akusztikus gitár és buzuki kapja a főszerepet, de még elektromos basszusszólamokat is kapunk. Összességében nem rossz az összkép, habár a korábbi Mana-epizódokhoz képest korántsem olyan erős az OST.
Ilyen Mana csak egy van
Összességében elmondható, hogy a Visions of Mana sikeresen megugrotta az előzetes elvárásokat. A sztori kifejezetten komoly témákat feszeget, miközben végig fenn tudja tartani a figyelmet. Néhol akad némi üresjárat, de ez elnézhető a játéknak. Az új mágikus relikviák, Elemental Vessel-ek sikeresen rázzák fel a bejáratott JRPG elemeket. A harcok sajnos egy idő után ellaposodnak, a játék pedig nevetségesen könnyű. Nem hittem volna, hogy ezt fel fogom róni valamikor, mint negatívum. A látvány viszont parádés, akárcsak a hangulat, ami sikeresen idézi meg a korábbi részek szellemét.
Ezek után szomorú látni, hogy a NetEase már a játékot fejlesztő Ouka Studios bezárást fontolgatja. Állítólag azért, mert el szeretnének távolodni a japán videójátékoktól, a Black Myth: Wukong sikerét látva inkább otthon szeretnék elkölteni a pénzt. Ami abból a szempontból (is) érthetetlen, mivel kifejezetten pozitív fogadtatást kapott az új Mana-rész. Mindenesetre nyugodtan tegyetek vele egy próbát, nem fogjátok megbánni. A veteránok számára egy igazi nosztalgia hullámvasút, az újoncoknak pedig talán a legjobb belépési pont a szériába. Ki tudja, hogy ezek után folytatódik-e egyáltalán a széria. Talán nem kell megint 15 évet várnunk rá..
Köszönjük a Cenega Hungary Kft-nek a tesztpéldányt!