Mindig nagyon szívesen térek vissza a kozmikus horror japán nagymesteréhez, Junji Itóhoz. Jellemzően minden évben októberre időzítem, hogy beszerezzem egy-egy mangakötetét, és így ötvözöm a kellemest a hasznossal. Egyrészt a hűvös, sejtelmes őszi napokon jobban csúszik a borzongás, másrészt legalább a #HorrorHónap keretén belül is megoszthatom veletek az élményeimet. Nézzük is, hogy a Sensor című mangában éppen mivel akar botránkoztatni a mester.
Lovecraft után szabadon
Akármennyire is szeretnénk, kozmikus horrort írni, vagy rajzolni képtelenség anélkül, hogy valamilyen minőségben ne említsük Lovecraft nevét. Mivel még mindig ő a hivatkozási pont, tényleg megkerülhetetlen figurája a műfajnak. És hiába próbálkoztak azóta (mára egyre többen), még mindig szinte lehetetlen elválasztani a kozmikus horrort Lovecrafttól. Azonban hiába az egyértelmű kézjegyek, és hasonlógások Lovecrafttal, Junji Ito olyan szinten űzi a mesterségét, hogy lassan ideje lenne őt is beállítani a nagymester mellé.
Noha Ito nem minden története talál be (ahogy sajnos a Sensoré sem), vitathatatlan, hogy hatalmas hatást gyakorol a műfajra, és képes tovább vinni a súlyos örökséget, amit eddig még nem sok alkotónak sikerült.
A Sensor sztorija röviden összefoglalva egy katyvasz, de ha csak a részletekre, a rajzokra, és a horrorra figyelünk, akkor lazán megállja a helyét a többi, általam eddig olvasott Ito-mű között. Sőt, kozmikus szinten is párját ritkítja!
A jó a rossz és az Univerzum
A Sensor története apró, látszólag különálló részletekből épül fel. Van egy eltűnt lány, egy szekta a múltban és a jelenben, egy felfoghatatlan entitás, és egy nevenincs újságíró, aki a lányról szeretne cikket írni. Az újságíró nem tör nagy babérokra. Sőt legtöbbször kifejezetten nihilistaként követi a nyomokat, és kíváncsiság helyett is leginkább az ösztöne hajtja előre. Ahogy közelebb kerül a lányhoz, úgy kerül mélyebbre a nyúlüregben is, és egyre több megmagyarázhatatlan eseménnyel találkozik.
A sztori részleteibe ha akarnék, se tudnék nagyon belemenni, mert barokk körmondatokban kellene összefoglalnom a 240 oldalas kötetet, és még akkor sem biztos, hogy lenne bármi értelme.
Nagyon nagy vonalakban a jó és gonosz harcáról szól, az emberiséggel egyidős trope-okat felhasználva a fény és a sötétség örökös szembenállásáról. Viszont mindez elvont, szürreális és kozmikus léptékben történik, mely túl van az emberi felfogóképesség határain.
Ito remekül játszik az érzésekkel, az ismeretlentől való félelemmel, és a háttérből sugárzó folyamatos feszültséggel.
A mangaka megpróbál sok mindent bezsúfolni a történetbe, és olvashatunk szektáról, időutazásról, grandiózus spiritualizmusról és megannyi egyéb szimbólumról. Ehhez a volumenhez viszont kevés a 240 oldal, és nem is igazán tudnak kibontakozni sem a szereplők, sem pedig a nagy kozmikus összeesküvés.
Megmutatni a felfoghatatlant
A Sensor szerintem nem tartozik Junji Ito legjobbjai közé. A sztorija nehezen követhető, de bőven kárpótolnak érte az erőteljes, és nyugtalanító rajzok. Az alkotó nagyon ért a hangulat megteremtéséhez, és hogy egyes panelek után ne legyen kedvünk aludni néhány napig.
Képes úgy megjeleníteni az elképzelhetetlent, hogy a befogadónak úgy nyújtson kapaszkodót, hogy közben ne váljon túl triviálissá. Viszont a Sensor lapjain már megfigyeltem, hogy a rajzok ugyan kivétel nélkül zseniálisak és elidőzik rajta a szem, de a groteszk és totálisan szürreális képeket inkább éreztem gimmicknek, mintsem organikus részének a sztorinak.
Verdikt
Történet szempontjából a Sensor nem egy nagy eresztés, de ez ne riasszon el senkit. A horror ezúttal is jól működik, és a temérdek szimbolizmusból is lehet mazsolázni.
A kötet kivitelezése piszkosul igényes. A védőborító külseje gyönyörű aranyozott részleteket kapott, a belseje pedig lenyűgöző színes festménnyel várja a kíváncsi tekinteteket. A manga lapjainak tapintása egy kissé talán “viaszosnak” érződőtt, és emiatt néha nehéz volt lapozni. Ezt leszámítva a papír minősége kiváló, és nagyon jól mutatnak rajta a fekete-fehér panelek.
Mivel magyar kiadása nincs a Sensornak, az érdeklődők külföldi forrásokból tudják csak beszerezni. De hardcore horror és /vagy mangarajongóknak ez valószínűleg nem akadály, mert még egy kevésbé jól sikerült Junji Ito kötet is messze túlmutat egy kommersz horror által nyújtott színvonalnál.