Indie

Bejegyzéseink a Indie kategóriában

Vészesen közeledik az iskolakezdés, vissza kell szokni az órarendekhez. Ennek jegyében a mai IndieMix egyik központi témája az idő.
A Sword of the Sea egyértelműen a Journey nyomdokain jár, de ezt nem kevés méltósággal és még több lendülettel teszi.
Ha minden igaz, mikorra kimegy ez az IndieMix, akkorra javában ránk szakad a hidegfront. Talán a sors keze, hogy épp olyan játékokat hoztunk, amivel egy zivataros délutánon be lehet táborozni a nappaliba.
Az Eriksholm: The Stolen Dream egy hangulatos, remekül összerakott lopakodós játék. Nem ez feledteti a Mimimi-gyászom, de tagadhatatlanul egy gyönyörű alkotás lett.
Ugyan még mindig vitatott mitől indie az indie a játékiparban; a mérettől? Hogy tényleg nincs mögötted nagy kiadó? Vagy attól, hogy milyen a játékod grafikája? De akárki akármit mond, nekem eddig a Suit for Hire az év játéka.
A Roottrees Are Dead, a The Midnight Walk és a Down the Rabbit Hole Flattened eredetileg nem egy szokványos platformról származnak, idővel mégis megérkeztek Steamre és a sík képernyőkre - ez pedig alapvetően szerencse.
Az idei első IndieMixben az Amenti, a While Waiting és a Garden Trills került elő, amelyek ebben a sorrendben egyre érdemesebbek a figyelemre.
A Blue Prince az év egyik legnagyobb meglepetése, mind hihetetlen komplexitásával, mind okos műfaji ötvözetével.
A Citizen Sleeper 2: Starward Vector ugyan sok mindenben követi elődjét, és a saját jogán is egy remek játék, mégsem tud felérni hozzá.
A Yellow Brick Games debütáló játéka, az Eternal Strands ugyan tele van egészen jó ötletekkel, az össz-élménye nem tud kitörni a középszerből.

Népszerű bejegyzéseink

GeekVilág filmes díjkiosztó 2025: Az év legjobb és legrosszabb mozgóképes alkotásai

Hamnet kritika: A gyász öt felvonása

IndieMix #44: Év végi árnyjáték

Crisol: Theater of Idols kritika: Vérehulló szektafű

Code Vein 2 kritika: Nem Veinnek való vidék