Az előző konzolgenerációt számomra az Xbox 360 nyerte, és szerintem sokan hasonlóképpen vélekednek. A PS3 radar alatt maradt mindvégig, legalábbis hazánkban biztosan. Így már csak a kurrens generációban tudtam bepótolni egy halom kitűnő exkluzív játékot. A PS4-re alkotók közül nekem egyértelműen a Naughty Dog nevű fejlesztőcsapat az alltime favorit. Ők a felelősek a kultklasszik The Last Of Us-ért, melynek most ha a kanyarban nem is, de úton van a folytatása. Illetve a másik nagy kedvencemet, az Uncharted szériát is nekik köszönhetem. Épp ezért fáj a legjobban, mikor ilyen vackokat olvasok, mint A negyedik labirintus.
[h]Sic Parvis, a seggem![/h]
A cikk témáját adó könyvnek az egyetlen pozitívuma, hogy még a játék negyedik része előtt jelent meg, így nem tudták földbe döngölni egy fokozatosan tökéletesedő szériát. Oké, kellően mérges vagyok, kezdjünk is bele.
Az Uncharted játékok akárhonnan nézzük, iszonyatosan népszerűek, mindig jól fogytak, és baromi jó értékeléseket kaptak. Igen, vannak a fanyalgók, akik szerint az egész csak egy interaktív film. Tény, hogy nincsenek nagy, szabadon bejárható területek, meg skill-fa, meg végtelenségig időhúzó fölösleges mellékküldetések; mivel ez egy kicseszett akció-kaland játék. Annak viszont a magasiskolája. Nathan Drake kalandjaiból egyébként (valamikor) film is készül. Mi tudunk eddig? Tom Holland (Pókember, Bosszúállók) lesz a főszereplő, pletykálják még Bryan Cranstont (Breaking Bad, Argo-akció, Godzilla), illetve elkészült a forgatókönyv, hamarosan megkezdődnek a forgatási munkálatok. Egy tökös akciófilmet kéne letenni az asztalra, némi családi drámával. Légyszi, ne szarjátok el!
Adva lenne a lehetőség egy frankó könyvváltozatnak is. Tény, hogy az Uncharted játékokat a simulékony és flow-élményt biztosító játékmenet viszi el, de azért lehetne mit összerakni történet gyanánt is, ahogy arra remek példa a negyedik rész. Na, erre nem gondolt Christopher Golden, mikor megírta A negyedik labirintust…
[h]Ez nem az az Uncharted[/h]
Az alaptörténet egy egész jó kalandregény szintjét hozza, sőt ebből egy kiváló játékot is lehetne készíteni, persze csak a Naughty Dog szakértelmével. Van benne mitológia, rejtély, eddig felfedezetlen titkok, gyilkosság, árulás, dupla csavar, szóval tényleg minden, ami szükséges egy ilyen regénybe. Leginkább magával a hangulattal voltak a legfőbb bajok. Ha ez nem egy Uncharted névvel ellátott kötet lett volna, mindjárt máshogy állnék hozzá. Elsősorban, lehet hogy soha nem olvasom el a könyvet, mert csak egy újabb kalandregény lenne, ami már nem annyira hoz lázba. De ha mégis rávettem volna magamat, akkor egy szimplán középszerű kötetről írnék most nektek.
Mivel viseli az Uncharted márkajelzést, ezért az a bizonyos mérce nálam jó magasan volt. Amit nem is lehetett így megugrani. Valahogy nem állt össze Nate és Vic dinamikája, és a női főszereplő, Jane és Nate közötti plátói szerelem, vagy igazából azt se tudom micsoda. Rengeteg fölösleges túlírás szerepelt a műben, illetve olyan mondatok, amik valószínűleg tényleg csak egy középsulis, fanfiction írásból származhattak volna. Nagyon erősen próbált Golden rámenni a szereplők játékbeli karakterisztikájára, és igyekezett szinte erőszakosan a tudtunkra adni, hogy ez az a Nathan Drake, aki a játékban is van. A cimborája meg Victor Sullivan, tessék beleélni magát mindenkinek!
Sajnálom, de nem sikerült. Borzasztóan túl vannak kompenzálva a szereplők, néhol nagyon gyerekes és idétlen párbeszédekbe mennek bele, ami még időhúzásnak is fájdalmas, és távolról sem humorosak. És természetesen újra le kell írnom, ezúttal nem egy filmmel kapcsolatban, hogy ami a játékban működik, az itt nem biztos, hogy fog. Basszus, mikor jut már el odáig ez a nyomorult műfaj, hogy kellő tisztelettel nyúljanak hozzá? Vagy legalább megkérdeznének valakit, aki játszott is a játékokkal, hogy “Hé, figyi már! Ezt ha én most beleírom, akkor jó lehet? Vagy ez lehet, hogy nem fog működni, kivegyük?”
Az egész A negyedik labirintus valamiért nehezen olvasható, ezért nehezen tudtam vele haladni, pedig egyáltalán nincs túlbonyolítva, elhihetitek nekem. Rengeteg a fölösleges töltelékmondat, ami nem kapcsolódik sehogy a történethez, vagy egy-egy olyan leírás, ami aztán meg pláne sehogy nem akar belepasszolni a cselekménybe.
Az is lehet, hogy én vagyok szigorú (igen, ez most a megalkuvás része az írásnak). Lehet, hogy csak ennyi van a szereplőkben, és elterelik róla a figyelmet a játékokban. Bár, ha idevesszük a fanyalgók “interaktív film” elméletét, akkor ez a teória sem állja meg a helyét. Tényleg sok az átvezető a játékokban, és főleg a negyedik résztől elég sokat foglalkoznak a karakterek lelkivilágával, családjával, személyes drámájával.
Összességében tehát számomra minden téren élvezhetetlen volt ez a könyv. Kalandregénynek középszerű, Unchartednak értékelhetetlen. A szereplők nem működnek, csak nagyranőtt óvodásként funkcionálnak, és maga a regény írásmódja is hagy némi kívánnivalót maga után. Ha szeretitek az Uncharted játéksorozatot, akkor jobban teszitek, ha kerülitek ezt az alkotást. Ha pedig ezentúl is érdekel titeket, én nem állítalak meg benneteket.
Minden esetre várjuk azért a filmet is a mozikba, hátha ott tudni fogják, mit is kéne belerakni egy Uncharted moziba. Addig is érdemes megnézni Nathan Fillion főszereplésével a negyedórás élőszereplős fan filmet. Link alant:
Ezzel az Olvasónaplóval azt hiszem teljes az Uncharted körkép. Olvassátok el korábbi kritikáinkat, beszámolóinkat a népszerű játéksorozatról:
Uncharted: Drake’s Fortune
Uncharted 2: Among Thieves
Uncharted 3: Drake’s Deception
Uncharted 4
Uncharted: The Lost Legacy
Ha tetszett a cikk, és szeretnél még többet olvasni tőlünk, akkor kedveld Facebook és Instagram oldalunkat, vagy kövess minket Twitteren, hogy ne maradj le a legfrissebb írásainkról!
