A Compulsion Games ugyan helyretette a renoméját a kifejezetten hangulatos South of Midnight-tal, de nem sok eredetiség szorult ebbe az egyébként szórakoztató kalandba.

Játék kategória

Bejegyzéseink a Játék kategóriában

A The Alters legalább annyira hiánypótló volt a piacon, mint az Expedition 33 vagy a ReMatch. A maga műfajában úttörő, mégis szerény tudott maradni.
Bár a MindsEye nem annyira szörnyű, mint amekkora híre van, azért elég rossz ahhoz, hogy ne legyen érdemes időt szánni rá.
A GeekVilág szerkesztői még biztos nem kaptak olyan megkeresést, ami úgy szólt volna: „Figyi, én tesztelem szívesen ezt a játékot, de hogy autentikus legyen, végig be leszek állva.” Most ez is megtörtént.
A Revenge of the Savage Planet egy kicsit jobb játék, de kicsit kevésbé autentikus élmény lett, mint elődje.
A Nightreign egy Elden Ring asset flip. Bavallottan egy nagyon szórakoztató asset flip, de mégis kénytelenek vagyunk nevén nevezni a gyereket
A tavalyi, botrányos F1 24 után az F1 25 átdolgozott irányítással, finomhangolt karriermódokkal és a Breaking Point 3. évadával próbálja meg menteni a menthetőt. Több-kevesebb sikerrel.
Természetesen sok dolgot meg lehet gyászolni, kapcsolatot, munkahelyet, elbukott Gold promo meccset, azonban ebben a cikkben kifejezetten a halál feldogozásáról lesz szó.
A Doom: The Dark Ages egy kicsit izgága, kísérleti része az újhullámos Doom-szériának. Borítékolható volt, hogy nem lesz akkora durranás, mint elődje. Ellenben elengedhetetlen lépcsőfoka annak, hogy a széria új irányt találjon magának. Ebben a kontextusban pedig kifejezetten becsülendő, hogy minden elvetélt ötlete ellenére a Dark Ages olyan szórakoztató tud lenni, amilyen.
Az idei első IndieMixben az Amenti, a While Waiting és a Garden Trills került elő, amelyek ebben a sorrendben egyre érdemesebbek a figyelemre.

Népszerű bejegyzéseink

Blue Prince kritika: A kékszobájú herceg vára

Stygian: Outer Gods első benyomások: A Nagy Öregek ígérete

FragPunk kritika: Arcátlan hamiskártyás

Onimusha 2 kritika: Szamuráj Evil (2025)

Capcom Fighting Collection 2 kritika: Mikor arcon csap a történelem