Nem vagyok túl optimista, ha klasszikus horrorok soft rebootjáról és/vagy folytatásáról van szó. Ugyan az efféle próbálkozások elsülhetnek jól is (Sikoly, Halloween, A láthatatlan ember), de általában a végeredmény jobb esetben is közepes szokott lenni. Az ördögűzőnél méginkább szkeptikus voltam, mert az 1973-as eredeti nem csak egy korát megelőző horrorfilm volt, hanem popkultúrális jelenségként is megkerülhetetlen alkotás. Persze érkeztek hozzá folytatások, melyekről inkább jobb nem beszélni, és ebben a műfajban is készültek bőven filmek, de valahogy egy sem volt képes felnőni a 73-as szintjére. David Gordon Green (az új Halloween-trilógia) dirigálásával viszont nem is egy, hanem három Az ördögűző filmmel is megpróbálják a lehetetlent. Az 1973-as alkotás kvázi folytatásaként szolgáló Az ördögűző: A hívő most debütál a mozikban, és diplomatikusan szólva nem éppen lett méltó utód.
Az örökség súlyos terhe
Az új ördögűző film egyik legnagyobb hibája, hogy ezt a címet adták neki. Mivel az alzsánerben nem tolonganak a nívós alkotások, egy közepesnél valamivel jobb filmmel simán kitűnhetett volna a gyér közegben. De hogy bevállalták, hogy fél évszázaddal később folytatják a meghatározó eredetit, na ahhoz kellett kurázsi. No, de essünk neki a sztorinak, hogy aztán részleteiben is megnézzük hol ment félre a film.
Victor Fielding (Leslie Odom Jr.) és felesége idilli kapcsolatát szörnyű tragédia tépi szét. A várandós nő egy földrengés során életét veszti, azonban kislányukat sikerül megmentenie az orvosoknak Victor és Angela (Lidya Jewett) a következő tizenhárom évben szoros apa-lánya kapcsolatot alakít ki. Aztán egy nap Angela és a barátnője nem érnek haza iskolából, és csak három nappal később találják meg őket.
Itt közbeszúrnám, hogy az expozíció és a későbbi történések felvezetése egészen jól sikerült. Elég időt szántak arra, hogy megismerjük a főbb karaktereket, és hogy érzelmi köteléket alakítsunk ki Victor és Angela irányába. Ha ezt a szálat vitték volna tovább a készítők, egy remek drámát láthattunk volna, dehát ez nem kívánságműsor.
A két kislány elkezd furcsán viselkedni, és viszonylag hamar ugrunk is a megállapításra: őket bizony megszállta az ördög.
Pazuzu forog a pokolban
Na, és a film innen csordogál ki magabiztosan a medréből, hogy a végére arcon csapja az eredeti filmet, a rajongókat, de még az egyszeri nézőt is. Azon már fel sem kapom a vizet, hogy telepakolták mesterkélt jump scare-ekkel, mert úgy tűnik minden klasszikus feldolgozásánál ez a módi. Ha nem megy a feszültségkeltés szofisztikáltabb módszerekkel, akkor ugrasszuk ki a nézőt a székéből.
Ami sokkal aggasztóbb, az a folytatás hozzáállása elődjéhez. Amíg tartott a film, nem vettem észre a kellemetlen hibákat, és mondhatom, hogy jól szórakoztam a játékidő alatt. Ahogy kijöttem a moziból, még egy okés ördögűzős filmként gondoltam rá. Mire hazaértem, a tudatomba beszivárogtak a vörös zászlók, és hogy ez az alkotás az iskolapéldája, hogyan nem szabad soft reboot folytatást, vagy trendi kifejezéssel requelt készíteni.
A hívő megpróbálta remake-elni az eredetit, miközben folytatásként is funkcionálni akart. És eltelt 50 év, feltételezték, hogy több kell a nézőknek: így nem egy, de rögtön két kislányból kell kiűzni a démont. És ide már nem elég önmagában a katolikus hit, több vallás képviselőjének is jelen kell lenni. Nagyon remélem, hogy a következő részben nem állnak össze a vallási vezetők valami groteszk Bosszúállók rip-offban.
Abszolút látszik, hogy a film megpróbálta Az ördögűző gondolatmenetét követni, és összesszedni, hogy ott mi működött. De valahogy mégis sikerült totálisan félreérteni és a rossz irányba vinni az egészet. Noha értem, hogy a hívő mondanivalója értékes a közösség erejéről, hitről és összefogásról, de mindezt borzasztó nehéz kimatatni a folyamatosan erősödő keresztény propaganda közül. Nyilvánvalóan az Istenbe való hit, és a vallás megkerülhetetlen az ördögűzés rítusa során, de ebben a filmben erősen eltolódott az egyensúly. Ráadásul úgy, hogy egyik pillanatban a kereszténység propagálása van terítéken, majd szinte rögtön arról papol, hogy egyáltalán nincs is szükség a vallásra.
Ezért kár volt
A történet ostobaságai és a cselekmény pénzszagú koppintása ellenére azért akadnak jobb pillanatai is a filmnek. Egyértelműen kimagasló pont a két lányt alakító színész, akik fenomenálisan helytálltak. A Fielding-apukát alakító Odom Jr. is teljesen rendben volt, a többiek inkább csak a kötelezőt hozták.
Akadt pár kellően undi és félelmetes jelenet is, ezek szintén a megszállt lányok számlájára írhatók. A lassan építkező narratíva fokozatosan hozza be az egyre vadabb jelenségeket, amikből viszont gyakran kiránt az érzés, hogy a forgatókönyvet egyáltalán nem gondolták át. Borzasztóan zavaros a film szabályrendszere, és a kinyilatkoztatásként is helytálló száraz monológok egyáltalán nem segítettek a megértésében.
Látványban egyébként rendben van Az ördögűző, habár legfeljebb a sminkesek munkáján kívül mást nem igazán lehetne kiemelni.
Verdikt
Nem számítottam sok jóra Az ördögűző: A hívő kapcsán, de a film mégís ígéretesen indult. A szereplők drámája, és a felvezetés szép és igényes volt, de jelenetről jelenetre egyre aggasztóbb irányokba sodródott a cselekmény. Lassan poroszkál a várva várt kulcsjelenetig, az ördögűzésig, ahol egyszerre két lányból is ki kell űzni a gonoszt. Ami a végére azzal a bizarr kumbayázással önmaga paródiájává vált, és nagy pofára esés lett.
Ellen Burstyn visszarángatása több, mint felesleges volt, szó szerint semmit nem adott hozzá a filmhez. És könyörgöm a filmstúdióknak, hogy a requelekbe visszacibált régi szereplők ne legyenek már mind ennyire reményt vesztett, megsavanyodott, szánalomra méltó emberek. Komolyan mi szükség van erre? A teljesség igénye nélkül már elbántak Han Solóval, Luke Skywalkerrel, Indiana Jones-szal, Laurie Strode-dal, a Keaton-féle Bruce Wayne-nel és most Chris MacNeillel.
Minél többet gondolkodtam rajta, Az ördögűző annál mélyebbre ásta magát. Egy lélektelen, folytatással egybekötött remake lett, ami képtelen volt elkapni az örökségként szolgáló 1973-as filmeredeti gondolatiságát.
Nem tudom hogy lesz ebből még két folytatás, de az is könnyen előfordulhat, hogy kukázzák a projektet, tekintve, hogy a cikk írásának pillanatában nem túl nagy anyagi siker a film.