Curse of the Dead Gods kritika: Isten halott és élvezi

Már éppen rácsaptam volna az ajtót a februári játékmegjelenésekre, amikor a Steam küldött egy e-mailt arról, hogy a Curse of the Dead Gods végre kijött Early Access-ből. Elmém ködös homályában derengett az a pillanat, amikor valamelyik tavaly nyári videojátékos bejelentés-parádé végén, hajnal kettőkor, hullafáradtan rányomtam a „kívánságlistára tesz” gombra, azóta meg el is felejtettem, hogy […]

Elolvasom
the shore

Tunya csápok – The Shore JÁTÉKTESZT

Jó ideje húzom már a számat, hogy miért nem lehet egy normális Lovecraft-adaptációt kiizzadnia senkinek? A 2018-as Call Of Cthulhu és az egy évre rá érkező The Sinking City is ígéretesnek tűnt, végül számomra jobbára közepes élményt tudtak nyújtani. A The Shore láttán erős szkepticizmus mellett azon tűnődtem, hogy talán ebből mégis lehet valami. Végül […]

Elolvasom

Fából vaskalitka – Olija kritika

Nehéz az akció-platformerek telített piacán igazán újat mutatni. Épp ezért sok fejlesztő nem is nagyon próbálkozik feltörni a jól bebetonozott normákat, hiszen ha azok működnek, minek velük babrálni? Jórészt az Olija is ezen gondolat mentén készült, de a kiváló prezentáció, az érdekes történet, és az élvezetes játékmenet segítenek neki, hogy legalább egy pixelhosszal a középmezőny […]

Elolvasom

Sword of the Necromancer kritika: Nekromantika

Kicsit furcsa volt a nagy demódömping után visszarázódni abba a ritmusba, hogy egy játékra fordítom az összes figyelmem. Sajnos folytatódik a 2021-es év gyengécske kezdése indie fronton; mert, bár a Sword of the Necromancer tagadhatatlanul egy nagyon kedves játék, de sajnos túl sokszor elbotlik a saját lábában. [h]Ës nüm igy embër múlhatjȧ ez vermöt[/h] Ahogy […]

Elolvasom

Oktatási sokkhatás – Academia: School Simulator kritika

Amikor elfogadtam ezt a kódot, meg sem fordult a fejemben, hogy azon emberek sorába állok be, akik internetes körökben közröhej tárgyai. Tudjátok, a kamionosok, akik levezetnek németbe meg vissza, majd hazaérve kikapcsolódásképp leülnek Euro Truck Simulatorözni, vagy a targoncások, akiknek a pihenés a Forklift Simulator 2019-cel kezdődik és ér véget. Gondolom ez a büntetésem, amiért […]

Elolvasom

Skul: The Hero Slayer kritika: Lerágott csont

Ahogy a mainstream játékipar fordul egyet a téli álma közben, mint egy túlzabáltatott troll, és kiköpi magából a Hitman 3-at, jóízlésű kritikusnak nincs jobb dolga, mint a Steam Early Access és indie részlegén valami jobb szórakozás után nézni. Az év első áldozata a vágódeszkámon a Skul: The Hero Slayer; egy könnyed rogue-lite, ami tagadhatatlanul jó […]

Elolvasom

Értékelési útmutató, avagy mennyi az annyi?

Új év, új remények, új fogadalmak és célok; itt az ideje, hogy mindenki rendezze sorait, átgondolja az eddigi munkásságát, és hogy merre tart. Nincs ez máshogy nálunk sem. Épphogy kikerült az évértékelőnk, meg a GeekVilág díjkiosztó cikke, ahol 2020 legjobb és legrosszabb játékait rangsoroljuk, azonnal belefutottunk egy problémába – hogyan egyezteti össze három kritikus a […]

Elolvasom

Bipoláris önreflexió – Cyberpunk 2077 Kritika

Szörnyen turbulens két héten vagyok túl. Ebből csaknem tíz nap azzal telt, hogy működésre bírjam a CDPR legújabb üdvöskéjét, a másik három meg azzal, hogy elég játékidőt tegyek bele, hogy alaposan analizálni tudjam. Csaknem hetven óra játék után ambivalens érzéseim vannak a Cyberpunkkal kapcsolatban. Imádom és gyűlölöm, megvetem és magasztalom; mintha két személyiség lakna a […]

Elolvasom

Orient Tréning – Raji: An Ancient Epic Kritika

Úgy gondolom, nem túl elrugaszkodott kijelentés azt állítani, hogy a görög és a skandináv mitológia a játékipar – vagy inkább a szórakoztatóipar – pörköltje. Bárki képes elkészíteni, aki rendelkezik a főzés alapvető eszköztárával, az alapanyagok jól ismertek és könnyen beszerezhetőek, a nyugati közönség pedig nem finnyáskodik miattuk, és nem fekszi meg a gyomrukat. De akárcsak […]

Elolvasom
valhalla eivor cover

Kimerítő saga – Assassin’s Creed Valhalla JÁTÉKTESZT

A Ubisoft fejőstehenére, az Assassin’s Creed sorozatra már nagyon nehéz gyanútlanul tekinteni. A Unity környékén megfeneklett széria főnixmadárként éledt újra az Origins-szel 2017-ben, és én azok között voltam, akik szerették a váltást. Majd jött az Odyssey, ami már nem sokat adott hozzá az új formulához, de a masszív grindolható tartalmával kicsikarta belőlem minden szabadidőmet. Az […]

Elolvasom