Aki egynél több cikket olvasott már tőlem a blogon, az jó eséllyel tudja, mennyire odáig vagyok az egzisztencialista és nihilista művekért. Legyen szó könyvről, képregényről, sorozatról, vagy mozifilmről, roppant mód foglalkoztat az ember helye és jelentéktelensége az Univerzumban. A David Prior első játékfilmes rendezésében elkészített 2020-as Az Üres Ember (The Empty Man) című film egy […]
Elolvasom
Bár kedvelem a The Chinese Room munkásságát, az tagadhatatlan, hogy első három játékuk nem éppen a változatosság izzadságos erőltetésének jegyében telt. A Dear Esther, az Amnesia: A Machine for Pigs és az Everybody’s Gone to the Rapture egyaránt egy-egy rejtélyt kibogozó sétaszimulátor, minimális interakcióval, igaz, legalább érdekes és elgondolkoztató történettel. Éppen ezért lepett meg, hogy […]
Elolvasom
Időnként minden hobbiban eljöhet a kiégés pillanata, és ez nekem most nyár végén – ősz elején érkezett el a videojátékokkal kapcsolatban. Erre még jött a szabadidő teljes hiánya, és már ott is tartok, hogy az utóbbi pár hétben alig játszottam valamivel, sőt, kifejezetten taszított a gondolat, hogy valami komolyabb alkotásba kezdjek bele. Az ilyen pillanatokban […]
Elolvasom
Nem igazán követtem az eddig többnyire a vakfoltomban maradt Saints Row sorozat tervezett megújulását, de nehéz lett volna elkerülni a körülötte kialakuló felháborodott felzúdulást. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a híre megelőzte a fiatalos bűnbanda reinkarnálódását, mert mire a kezeim közé jutott, már egy hasonló tömegszerencsétlenségre számítottam, mint amilyen a Postal 4 volt, és végül is […]
Elolvasom
A nagy múltú Wolfenstein-széria már több mint negyven éve létezik, számomra mégis a 2014-es újragondolás, a The New Order volt az első, amivel találkoztam. A kiváló lövölde aztán magával ragadott egy hangulatos mellékszálra a The Old Blood-dal, egy szórakoztató, de hanyatló folytatásra és egy rémesen sikerült kooperatív epizódra is. Utóbbiban való csalódásom után aztán elkezdtem […]
Elolvasom
Ugyan a Cult Of The Lamb című videojáték már bejelentése óta a radaromon volt, mégis totálisan megfeledkeztem a megjelenéséről. Ha Rirald kolléga nem emlékeztet rá, az is lehet, hogy simán elmegy mellettem. Ezt betudom annak, hogy szinte az összes címet, amit várok, folyamatosan halasztják, és a dátumok már egyáltalán nem azt jelentik, mint annak idején. […]
Elolvasom
Volt idő, amikor ez a rovat képviselt valami következetességet azon túl, hogy néhány független fejlesztésű címet mutatunk be egy kritika terjedelménél jóval rövidebben. Volt idő, amikor igyekeztem, hogy a feldolgozott játékokat valami összekösse: aktualitás, téma vagy műfaj. Volt idő, amikor nem csak összehajigáltam négy játékot, amelyekhez lusta vagyok saját cikkeket írni, de azért szeretnék megemlékezni […]
Elolvasom
A komédia világából érkező Jordan Peele rendező a Get Out! (Tűnj el!) és az Us (Mi) során megmutatta, hogy képes konzisztens habarcsot keverni horrorral, thrillerrel, társadalomkritikával és némi humorral. Legújabb filmje, a Nope (Nem) valamelyest szakít az eddigi mintázatokkal, és nyári közönségfilmnek álcázza a Peele-féle gondolatokat, de így sem kell attól tartani, hogy egy felszínes […]
Elolvasom
Olasz, független képregény egy kis rejtéllyel, humorral és a felnőtté válás kalandjával. A Torokszorítósdihoz hasonló kortárs remekek ritka csemegének számítanak.
Elolvasom
A Postal-sorozat, bár sosem volt igazán sikeres a kritikusoknál, összegyűjtött magának egy tiszteletet parancsoló rajongótábort, amely miatt már-már kultikus státusznak is örvend. A Postal név sokaknak a mai napig szinonimája a politikai korrektségre fittyet hányó, bűnös élvezetet nyújtó, lázadó szellemű játéknak. Volt ugyan itt közben egy harmadik rész, amit mindenki igyekszik elfelejteni, és az első […]
Elolvasom