Az Obsidian Entertaiment az elmúlt évtizedekben egyikévé vált azoknak a fejlesztőcsapatoknak, akik elsőként az ember eszébe jutnak, ha minőségi szerepjátékokról van szó. Nem feltétlenül övék a legjobb rajtok díja, elég csak a KOTOR II: The Sith Lords vagy a Fallout: New Vegas megjelenésére gondolni, de tartalom szempontjából sorra gyártották a minimum tisztességes RPG-ket, ezidáig a […]
Elolvasom
Lassan hagyomány, hogy pár havonta kezeim közé kerül egy, az alsó középkategória és a kifejezetten kriminális között sínylődő horror, pedig általában nem szándékosan próbálok fejest ugrani a pöcegödörbe. Csupán a felhozatal hozza a mozivásznon élő megfelelője színvonalát, így ahogy a jó horrorfilmek, úgy a minőségi horrorjátékok utáni kutatás is egy kiadós kukázásra hasonlít – sose […]
Elolvasom
Az Asobo Studio patkányos játéka, a Plague Tale: Innocence 2019 egy üde színfoltja volt. A pestisjárvány borzalmait egy megkapó testvérdrámával vegyítő alkotás képes volt a hatása alá vonni remek hangulatával, hátborzongató díszleteivel és megható jeleneteivel – így belefért az is, hogy a játékmenet bőven hagyott teret a fejlődésre egy esetleges folytatásban. A lineáris, időnként esetlen […]
Elolvasom
A Blizzard az utóbbi pár évben aktívan tett azért, hogy egy körülrajongott és számos műfajt uraló cégből a játékipar fekete báránya legyen. A folyamat először közepesebb játékokkal és megkérdőjelezhető kiegészítőkkel indult, aztán nem sokkal később jött egy vállalhatatlan politikai állásfoglalás Hongkonggal szemben, egy klasszikus cím gyomorforgató újrakiadása, majd az utóbbi évtized leggusztustalanabb botránya az iparban. […]
Elolvasom
Bár kedvelem a The Chinese Room munkásságát, az tagadhatatlan, hogy első három játékuk nem éppen a változatosság izzadságos erőltetésének jegyében telt. A Dear Esther, az Amnesia: A Machine for Pigs és az Everybody’s Gone to the Rapture egyaránt egy-egy rejtélyt kibogozó sétaszimulátor, minimális interakcióval, igaz, legalább érdekes és elgondolkoztató történettel. Éppen ezért lepett meg, hogy […]
Elolvasom
Időnként minden hobbiban eljöhet a kiégés pillanata, és ez nekem most nyár végén – ősz elején érkezett el a videojátékokkal kapcsolatban. Erre még jött a szabadidő teljes hiánya, és már ott is tartok, hogy az utóbbi pár hétben alig játszottam valamivel, sőt, kifejezetten taszított a gondolat, hogy valami komolyabb alkotásba kezdjek bele. Az ilyen pillanatokban […]
Elolvasom
Nem igazán követtem az eddig többnyire a vakfoltomban maradt Saints Row sorozat tervezett megújulását, de nehéz lett volna elkerülni a körülötte kialakuló felháborodott felzúdulást. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a híre megelőzte a fiatalos bűnbanda reinkarnálódását, mert mire a kezeim közé jutott, már egy hasonló tömegszerencsétlenségre számítottam, mint amilyen a Postal 4 volt, és végül is […]
Elolvasom
A nagy múltú Wolfenstein-széria már több mint negyven éve létezik, számomra mégis a 2014-es újragondolás, a The New Order volt az első, amivel találkoztam. A kiváló lövölde aztán magával ragadott egy hangulatos mellékszálra a The Old Blood-dal, egy szórakoztató, de hanyatló folytatásra és egy rémesen sikerült kooperatív epizódra is. Utóbbiban való csalódásom után aztán elkezdtem […]
Elolvasom
Volt idő, amikor ez a rovat képviselt valami következetességet azon túl, hogy néhány független fejlesztésű címet mutatunk be egy kritika terjedelménél jóval rövidebben. Volt idő, amikor igyekeztem, hogy a feldolgozott játékokat valami összekösse: aktualitás, téma vagy műfaj. Volt idő, amikor nem csak összehajigáltam négy játékot, amelyekhez lusta vagyok saját cikkeket írni, de azért szeretnék megemlékezni […]
Elolvasom
A Postal-sorozat, bár sosem volt igazán sikeres a kritikusoknál, összegyűjtött magának egy tiszteletet parancsoló rajongótábort, amely miatt már-már kultikus státusznak is örvend. A Postal név sokaknak a mai napig szinonimája a politikai korrektségre fittyet hányó, bűnös élvezetet nyújtó, lázadó szellemű játéknak. Volt ugyan itt közben egy harmadik rész, amit mindenki igyekszik elfelejteni, és az első […]
Elolvasom