DOOM: The Dark Ages kritika: Sörét középkor

A Doom: The Dark Ages egy kicsit izgága, kísérleti része az újhullámos Doom-szériának. Borítékolható volt, hogy nem lesz akkora durranás, mint elődje. Ellenben elengedhetetlen lépcsőfoka annak, hogy a széria új irányt találjon magának. Ebben a kontextusban pedig kifejezetten becsülendő, hogy minden elvetélt ötlete ellenére a Dark Ages olyan szórakoztató tud lenni, amilyen.

Elolvasom

Hi-Fi Rush kritika: Bendzsó elszabadul

A Hi-Fi Rush egy elképesztően szórakoztató kaland, ami akarva-akaratlanul müzlit kanalazó, szombat reggeli rajzfilmeket bámuló kölyökké varázsolt pár órára. De nehogy azt higgyétek, hogy csak a körítést találták el ilyen jól: a játék szinte minden eleme odafigyelésről és hatalmas profizmusról árulkodik.

Elolvasom

Starfield kritika – Todd, a csillaggyermek

Úgy érzem, nagyon jót tett a tesztelési folyamatnak, hogy másfél hete írtam a Starfield-élményeimről harminc óra után. Az első benyomások meglepően pozitívak voltak. Kevés bug, meglepően jó teljesítmény, érdekes világ. Ha akkor nyomtam volna rá egy pontszámot, lehet hogy 8, vagy urambocsá akár 9 pontot is bevállaltam volna. Aztán ahogy öntöttem a játékba az órákat, […]

Elolvasom

Redfall (fél)coop kritika: Nincs Drakula kula nélkül

Tanár úr: Aki ismer, ismer, aki nem, annak elmondom, hogy menthetetlen kotnyeleskedő vagyok, és ennek köszönhetően természetesen hihetetlenül idegesítő is. Minden diskurzust próbálok elrángatni az általános fővonalas narratívától; ha egy játékot látványosan körbenyalnak, próbálok a csomón is kákát keresni, mert meggyőződésem, hogy tökéletes játék nincs. De ugyanilyen szkeptikus vagyok, ha egy játékot feltűnően megpróbálnak megforgatni […]

Elolvasom