A Megszállottság (Possession - 1981) kívülről egy megtört házasság és a szétválás brutális kálváriáját mutatja be, de a felszín alatt egy sokkal mélyebb, pszichológiailag is megterhelő alkotás lapul.

Mozgókép kategória

Bejegyzéseink a Mozgókép kategóriában

A brutalista egy részleteiben kiváló életrajzi dráma, amelynek szerkezete nem mindig bírja el a saját súlyát.
Egy mozgalmas éven vagyunk túl, amelynek elmúltával összegyűjtöttük nektek 2024 legkiemelkedőbb és legcsapnivalóbb filmjeit.
A Dűne: Prófécia az év egyik legjobban várt sorozatai között szerepelt, de a végeredményre rányomta bélyegét a projekt hányatott sorsa.
A Kraven, a vadászt a véres akciók és Aaron Taylor-Johnson játéka sem menti meg a totális kudarctól. A borzalmas párbeszédek, a röhejes CGI és a csapongó cselekmény végül bevitte a Sony Pókember-univerzumának a kegyelemdöfést.
Több mint 100 év elteltével készült remake egy igazi klasszikusból, és a végeredményt látva egy évszázad várakozás sem lett volna sok.
Robbie Williams életét egy kettősségekkel és ellentmondásokkal tarkított, de felemelő dráma mutatja be, mindezt egy majom főszereplésével.
A Mufasa: Az oroszlánkirály ugyan látványban sokat nyújt, de tartalmilag nem képes elérni azt a mélységet, amit a történet alaptémája megérdemelne.
A szerelem ideje egy kapcsolat kisebb-nagyobb állomásairól szól, a szeretet erejéről, önfeláldozásról, döntésekről és úgy önmagában az elmúlásról. Ráadásul ezt a modern társadalomra hangszerelték, ami a mostani harminc pluszos közönségből fog sokkal erősebb érzelmeket kicsikarni.
Paolo Sorrentino a szépségről, az útkeresésről és Nápolyról értekezik, de túl gyakran téved át egy parfümreklámba.
Demjén Ferenc dalai örökzöldek, csakúgy, mint a szerelem, de ez nem menti meg a Hogyan tudnék élni nélküled?-et a középszerűségtől.

Népszerű bejegyzéseink

Downton Abbey: A nagy finálé kritika: Búcsú a komfortzónától

Silent Hill f kritika: Míg a halál el nem áraszt

Sonic Racing: CrossWorlds kritika: Mario, ez az én sávom!

Death Stranding 2: On the Beach kritika: Jaj, úgy élvezem én a strandot!

Lazarus kritika: Az emberiség utolsó órája