Kiemelt cikkek

Bejegyzéseink a Kiemelt cikkek kategóriában

A Don't Nod a legújabb játékával sem hazudtolja meg önmagát, kérdés, hogy mennyire működik az erős történet és a közepes játékmenet együttese.
A Pacific Drive-nak a legrosszabb játékelemei is erősek, innentől pedig csak egyre fentebb tornássza a saját renoméját. Kifogástalan atmoszféra, nagyon okos mechanikák, egymásba szövődő műfaji elemek kerekítik olyan élménnyé ezt a játékot, amit kár lenne kihagyni. Ha valaki áttörésre várt a survival-crafting játékok zsánerében, akkor a Pacific Drive kiválóan példázza, hogy van út előre.
A Dűne második része egy igazi űreposz, ami blockbustersége ellenére is bevállal komplexebb gondolatokat. A mostanában elhanyagolt, vagy felvizezett sci-fi műfaj ezúttal mindennél erősebben visszatért, és a Dűne egyenes úton halad afelé, hogy generációnk egyik legnagyobb mozis alkotásának nevezhessük.
A reggae császára, Bob Marley is végre valahára megkapta a maga életrajzi filmjét, mi pedig nem jutunk szóhoz a látottak alapján.
A Téli szünet egy megkapó, stílusos, hatásos film. Tud abszurd és vicces, de könnyfakasztóan drámai is lenni, a hangulata pedig kitűnő.
Az Ultros egy furcsa, szokatlan, néha kényelmetlen és pszichedelikus élmény. De emellett egy kompetens metroidvania, ami merész ötletekkel próbálja felkavarni a műfaj állóvizét. Egyértelműen nem lesz mindenkinek az ínyére. Ahhoz túlságosan kísérleti. Aki azonban arra vágyik, hogy egy megszokott zsánerben induló játék valami nagyon nem megszokottal álljon elő, akkor ne keressen tovább, mert megtalálta.
Anthony Hopkins ezúttal is bebizonyítja, hogy az egyik legnagyobb színészlegenda, most a háborús emlékeivel kell szembenéznie.
Ez egy hangulatos, meglepően mély kooperatív kaland, amelynek érdemes ismerősökkel nekiállni a teljes élmény kedvéért. A félelmem, hogy idővel ellaposodhat az élmény, és kicsit megszottyad a benne lévő tartalom, még nem múlt el. Ez csak idővel derül ki, de az biztos, hogy időről időre szívesen fogok visszatérni terjeszteni a demokráciát a galaxisban.
Az Infinite Wealth a jól megszokott receptet kínálja az utolsó részben bevezetett extra fűszerekkel. És bár bevallottan vannak a szériának megkérdőjelezhető elemei, és általános minőségét tekintve továbbra is tagadhatatlanul egy B-kategóriás alkotásról beszélünk, a tálalás annyira hihetetlenül erős, hogy szinte önerőből tornássza fel az élvezeti faktort.
A Suicide Squad: Kill the Justice League egy kommerszen szórakoztató, de nagyon sok sebből vérző játék, buta történettel. A felé zúduló gyűlölethullámot viszont nem érdemelte meg.

Népszerű bejegyzéseink

Crisol: Theater of Idols kritika: Vérehulló szektafű

IndieMix #44: Év végi árnyjáték

Code Vein 2 kritika: Nem Veinnek való vidék

Yakuza Kiwami 3 & Dark Ties kritika: Temus sárkány egy jó fejjel

IndieMix #47: Meddig bírod idegekkel?