Kiemelt cikkek

Bejegyzéseink a Kiemelt cikkek kategóriában

A Téli szünet egy megkapó, stílusos, hatásos film. Tud abszurd és vicces, de könnyfakasztóan drámai is lenni, a hangulata pedig kitűnő.
Az Ultros egy furcsa, szokatlan, néha kényelmetlen és pszichedelikus élmény. De emellett egy kompetens metroidvania, ami merész ötletekkel próbálja felkavarni a műfaj állóvizét. Egyértelműen nem lesz mindenkinek az ínyére. Ahhoz túlságosan kísérleti. Aki azonban arra vágyik, hogy egy megszokott zsánerben induló játék valami nagyon nem megszokottal álljon elő, akkor ne keressen tovább, mert megtalálta.
Anthony Hopkins ezúttal is bebizonyítja, hogy az egyik legnagyobb színészlegenda, most a háborús emlékeivel kell szembenéznie.
Ez egy hangulatos, meglepően mély kooperatív kaland, amelynek érdemes ismerősökkel nekiállni a teljes élmény kedvéért. A félelmem, hogy idővel ellaposodhat az élmény, és kicsit megszottyad a benne lévő tartalom, még nem múlt el. Ez csak idővel derül ki, de az biztos, hogy időről időre szívesen fogok visszatérni terjeszteni a demokráciát a galaxisban.
Az Infinite Wealth a jól megszokott receptet kínálja az utolsó részben bevezetett extra fűszerekkel. És bár bevallottan vannak a szériának megkérdőjelezhető elemei, és általános minőségét tekintve továbbra is tagadhatatlanul egy B-kategóriás alkotásról beszélünk, a tálalás annyira hihetetlenül erős, hogy szinte önerőből tornássza fel az élvezeti faktort.
A Suicide Squad: Kill the Justice League egy kommerszen szórakoztató, de nagyon sok sebből vérző játék, buta történettel. A felé zúduló gyűlölethullámot viszont nem érdemelte meg.
Az Atlus, történetének egyik legfontosabb játékát húzta elő a tarsolyából és melegítette fel a Persona 3 Reaload képében. De vajon sikerrel?
Közel 10 év után újra itt a Tekken széria, hogy a sokadik Vasököl vidalon a Bandai Namco pontot tegyen egy majd 30 éves családi vitára és a trónfosztók nyakára lépve visszaálljon a fighting műfaj csúcsára.
A Prince of Persia: The Lost Crown a gyenge kezdés után egy nagyon minőségi, ha nem is formabontó akció-platformerré forrta ki magát.
Majdnem biztos vagyok benne, hogy az Argylle egyáltalán nem az a film, amire bárki is számított volna. Megpróbál különleges lenni, igyekszik nagyon komolyan beállítani magát, de sem a történet, sem a cselekmény, sem pedig a szereplők nem tudnak kivergődni ebből a túltolt és fölösleges káoszból, amit önmaga okozott.

Népszerű bejegyzéseink

Steam Kontroller (2?) kritika: Megy a gőzös

Mouse P.I. for Hire kritika – Here comes the Cheese

Metroid Prime 4: Beyond kritika: Acélszívben lüktető Metroid-véna

Early Access körkép: Császárok új ruhái

Life is Strange: Reunion kritika: Megint elcsesszük az időt