Bejegyzéseink tőle

Három erősen eltérő, de élvezhető címet gyűjtöttünk össze idén nyárról Tanár Úrral a Ninja Gaiden: Ragebound, a Herdling és a Wheel World képében.
A Death Stranding 2 szinte minden szempontból jobb, mint elődje. Ennek azonban az az ára, hogy egy kevésbé egyedi videojátékot kapunk.
Vészesen közeledik az iskolakezdés, vissza kell szokni az órarendekhez. Ennek jegyében a mai IndieMix egyik központi témája az idő.
A Donkey Kong Bananza dicsőséges visszatérése a Nintendo egyik legrégebbi sorozatának. Ez a visszatérés pedig több ízben is teljesül. Történetben, játékmenetben, látványban és hangzásban is olyan folytatást - vagy újrakezdést kapunk, ami nemhogy méltó egy új konzolgenerációhoz, hanem sok szempontból felülmúlja nagyobb ázsióval rendelkező nagytestvérét is. 
Ha minden igaz, mikorra kimegy ez az IndieMix, akkorra javában ránk szakad a hidegfront. Talán a sors keze, hogy épp olyan játékokat hoztunk, amivel egy zivataros délutánon be lehet táborozni a nappaliba.
A Shadow Labyrinth kiválóan hozza a nosztalgiafaktort, de sajnos kicsit elmarad műfajbeli kortársaitól kreativitásban, kidolgozottságban és korszerűségben.
A Patapon 1+2 Replay nem túl rongyrázós, de tisztességesen összerakott újrakiadása a ritmusjátékok két igen fontos ükapjának.
A Nightreign egy Elden Ring asset flip. Bavallottan egy nagyon szórakoztató asset flip, de mégis kénytelenek vagyunk nevén nevezni a gyereket
A Doom: The Dark Ages egy kicsit izgága, kísérleti része az újhullámos Doom-szériának. Borítékolható volt, hogy nem lesz akkora durranás, mint elődje. Ellenben elengedhetetlen lépcsőfoka annak, hogy a széria új irányt találjon magának. Ebben a kontextusban pedig kifejezetten becsülendő, hogy minden elvetélt ötlete ellenére a Dark Ages olyan szórakoztató tud lenni, amilyen.

Népszerűek tőle

Baldur’s Gate 3 kritika – Alulról jött trónfosztó

Diszkópia – Disco Elysium Kritika

Redfall (fél)coop kritika: Nincs Drakula kula nélkül

Hi-Fi Rush kritika: Bendzsó elszabadul

Starfield kritika – Todd, a csillaggyermek