marvels midnight suns

Marvel’s Midnight Suns kritika: Ragyog az éjféli nap

Habár soha nem állt túl közel az ízlésemhez a Firaxis Games stúdió játékpalettája, elég volt egy Marvel-cím, hogy sok év utána újra próbára tegyem a komfortzónámat. Noha annak idején az X-COM: Enemy Unknownnal (2012) arcátlanul sokat játszottam, azóta az efféle körökre osztott stratégiázást szégyen, nem szégyen, de javarészt mellőztem. A Marvel’s Midnight Suns kapcsán is […]

Elolvasom

Season: A letter to the future kritika: Az emlékek őre

Ahogy a nekik szentelt cikkben is kifejtettem, a sétaszimulátorok, és úgy általában a narratív kalandjátékok egyre kevésbé hatásosak. Míg bő öt éve még hemzsegett minden platform a zsáner képviselőitől, kisebb és közepes fejlesztőcsapatok egyaránt találtak elmesélendő történeteket, addig mára teljesen kikoptak nemcsak a mainstreamből, de a jelentőségteljes játékok köréből is. A közönség is egyre kevésbé […]

Elolvasom

Divine Knockout Early Access kritika: Isteni kínjáték

A platform fighter műfaja amilyen egyszerű koncepcióval rendelkezik, annyira szórakoztató. A Smash-játékokban húsz éve pöckölik le egymást a harctérről a Nintendo legnagyobb sztárjai, közben több buliban voltak ott, mint a vodkanarancs, és több barátságot rontottak el, mint a Monopoly. Nem csoda, ha megihlettek más fejlesztőket is, akik a Nintendo-karanténon kívülre is elkalauzolták a zsánert, mint […]

Elolvasom

Pentiment kritika: Kódexpedíció

Akár a cikkekben, akár az Easy Mode-adásainkban annyiszor dicsérjük a Game Passt, hogy visszatérő poénná vált, hogy nem szponzorál minket a Microsoft, pedig megtehetné. És valóban, számtalan régi és új alkotást játszhattam végig, nem egyet már a megjelenés napján, mindezt havonta egy pizza áráért (mondjuk ez legalább olyan szomorú a pizzák árára nézve, mint amennyire […]

Elolvasom

High on Life kritika: Kozmikus komédia

Nem voltam kifejezetten lelkes a High on Life-fal kapcsolatban, mielőtt belekezdtem volna. Nem nagyon néztem Rick és Morty-t, és kiragadott részletek, illetve a helyenként elég idegesítő rajongótábor miatt törekedtem rá, hogy ez így is maradjon. Nem hozott hát lázba, hogy az egyik készítője, Justin Roiland bábáskodik egy komikus űrlövölde fölött, különösen, amikor láttam egy izzadságszagú, […]

Elolvasom

The Dark Pictures: The Devil in Me kritika: A Pszichotel

A The Dark Pictures-antológia új része olyan nekem, mint az ország felének a Reszkessetek betörők filmek karácsonykor. Minden évben jön, és bár tudom, hogy sem érdekesebb, sem jobb nem lett tavaly óta, mégis valami megmagyarázhatatlan erő odarángat a képernyő elé. A sorozat színvonala legalábbis biztosan nem erősíti ezt a mágneses vonzást. Bár az Until Dawn […]

Elolvasom

Nyugaton a helyzet: kárhozat van – Evil West Kritika

Bár mostanra kristályosodott ki igazán, hogy a The Game Awards elvesztette díjátadó jellegét, már két éve is érdemesebb volt az előzetesek miatt fennmaradni az éjszaka, semmint a szakmai hozzáértés, a széles műfaji látókör, vagy Geoff Keighley elbűvölő személyisége miatt. Az egyik ilyen trailer az Evil West-é volt, amely nem Kanye jelenlegi helyzetét jósolta meg, hanem […]

Elolvasom

Grounded kritika: Na itt a kert!

Az Obsidian Entertaiment az elmúlt évtizedekben egyikévé vált azoknak a fejlesztőcsapatoknak, akik elsőként az ember eszébe jutnak, ha minőségi szerepjátékokról van szó. Nem feltétlenül övék a legjobb rajtok díja, elég csak a KOTOR II: The Sith Lords vagy a Fallout: New Vegas megjelenésére gondolni, de tartalom szempontjából sorra gyártották a minimum tisztességes RPG-ket, ezidáig a […]

Elolvasom
god of war ragnarök

Nagyobb, hosszabb, vágatlan – God Of War: Ragnarök KRITIKA

A God Of War sorozat 2018-as visszatérése Playstation 4 konzolokra össznépi lelkesedést váltott ki a játékosokból. Az akkori next-gen élményt maradéktalanul szállította az alkotás, és Kratos történetét is sikerült emlékezetesen folytatni, illetve soft rebootolni. Aztán ahogy teltek az évek, egyre több éles kritika érte a Sony belsős címeit, aminek áldozatul esett végül a God Of […]

Elolvasom