Száguldó marketingvonaton és hájpszerelvényeken indult el a Marvel Cinematic Universe 5. fázisa. A Hangya és a Darázs: Kvantumánia című film volt hivatott felvezetni és bemutatni az MCU következő érájának új főgonoszát, Kanget, akinek egyik variánsával már találkozhattunk a Loki sorozatban. Miután kijöttem a moziból, meggyőződésemmé vált, hogy Kang pusztán azért szerepelt az új Hangya filmben, […]
Elolvasom
Nem tudom, hogy sikerült, de az utóbbi időben azon kaptam magamat, hogy teljesen véletlenül egy csomó Jason Aaron által írt képregényt forgattam. Ez annak is köszönhető, hogy mostanában leginkább a modern Marvel-sztorik kötnek le, de amellett se menjünk el, hogy a hazai kiadók is ellátnak minket Aaron egészen kiváló alkotásaival. Az egyik ilyen a Bubi […]
Elolvasom
Nem sok magyar játék lát napvilágot, és még kevesebb éri el a közvélemény magasra tornászott ingerküszöbét, a Revansnak mégis elég volt egyetlen rövid előzetes, hogy berobbanjon a köztudatba. Ennek oka kevésbé a potenciális minőség, és sokkal inkább a játék provokatív természete volt: koncepciója, hogy megbosszuljuk Trianont, és az ország kétharmadának az elcsatolását. A magyar néplélek […]
Elolvasom
Habár soha nem állt túl közel az ízlésemhez a Firaxis Games stúdió játékpalettája, elég volt egy Marvel-cím, hogy sok év utána újra próbára tegyem a komfortzónámat. Noha annak idején az X-COM: Enemy Unknownnal (2012) arcátlanul sokat játszottam, azóta az efféle körökre osztott stratégiázást szégyen, nem szégyen, de javarészt mellőztem. A Marvel’s Midnight Suns kapcsán is […]
Elolvasom
Ahogy a nekik szentelt cikkben is kifejtettem, a sétaszimulátorok, és úgy általában a narratív kalandjátékok egyre kevésbé hatásosak. Míg bő öt éve még hemzsegett minden platform a zsáner képviselőitől, kisebb és közepes fejlesztőcsapatok egyaránt találtak elmesélendő történeteket, addig mára teljesen kikoptak nemcsak a mainstreamből, de a jelentőségteljes játékok köréből is. A közönség is egyre kevésbé […]
Elolvasom
Amikor valaki megkérdezi tőlem, hogy miként vélekedem M. Night Shyamalan karrierjéről, nehezen tudom szavakba önteni a fejemben kavargó ezer meg egy gondolatot. Ha felszínesen akarnám megítélni őt, azt mondanám, hogy egy meg nem értett zseni szerepében tetszelgő fickó, akinek párszor szerencséje volt. Persze készített egy botrányos Avatar filmet (Az Utolsó Léghajlítót – a szerk.) és […]
Elolvasom
Nem hibáztatok senkit, akiben kételyek merültek fel azzal kapcsolatban, hogy vajon tényleg érdemes-e a tévéképernyőre adaptálni minden idők egyik talán legfontosabb és legfilmszerűbb videójátékát, az eredetileg 2013 júniusában megjelent The Last of Us-t. A Naughty Dog lélektépő mesterműve játékosok millióinak a szívét rabolta el véglegesen az elmúlt évtized során, így aztán mikor kiderült, hogy valóban […]
Elolvasom
A platform fighter műfaja amilyen egyszerű koncepcióval rendelkezik, annyira szórakoztató. A Smash-játékokban húsz éve pöckölik le egymást a harctérről a Nintendo legnagyobb sztárjai, közben több buliban voltak ott, mint a vodkanarancs, és több barátságot rontottak el, mint a Monopoly. Nem csoda, ha megihlettek más fejlesztőket is, akik a Nintendo-karanténon kívülre is elkalauzolták a zsánert, mint […]
Elolvasom
Akár a cikkekben, akár az Easy Mode-adásainkban annyiszor dicsérjük a Game Passt, hogy visszatérő poénná vált, hogy nem szponzorál minket a Microsoft, pedig megtehetné. És valóban, számtalan régi és új alkotást játszhattam végig, nem egyet már a megjelenés napján, mindezt havonta egy pizza áráért (mondjuk ez legalább olyan szomorú a pizzák árára nézve, mint amennyire […]
Elolvasom
A Netflixet egy ideje jogosan érik azok a vádak, miszerint a kínálatába bekerülő filmek nem ütnek meg túl magas nívót. Néhanapján akad egy-egy kiemelkedő alkotás, de mostanában összességében egy semmi vizet nem zavaró, kellemesen középszerű a felhozatal. A Halványkék szemek (The Pale Blue Eye) című gótikus kriminek – még ha néha tényleg fájdalmasan közepes – […]
Elolvasom