Cerebrum mortuum – SCORN Kritika
A Scorn minden hibája ellenére egy igazán nyugtalanító, ugyanakkor lenyűgöző világot tár elénk, amelynek értelmezése elsősorban a játékoson múlik.
Elolvasom
Címke: kritika
Öncélú lázálom – Szöszi FILM(NEM)AJÁNLÓ
Marilyn Monroe abszolút szerves része a mindenkori popkultúrának. A 20. század ikonikus színésznője, és nem mellesleg szexikonja, akit minden nő irigyelt, és akiről minden férfi álmodozott. Monroe élete azonban a sztárság ellenére nem volt fenékig tejfel, és nagy valószínűséggel Hollywood árnyoldala is közrejátszott korai halálában; fiatalon, 36 évesen vetett véget az életének. Bevallom, nem vagyok […]
Elolvasom
Mi az, hogy kettű? – Overwatch 2 Kritika
A Blizzard az utóbbi pár évben aktívan tett azért, hogy egy körülrajongott és számos műfajt uraló cégből a játékipar fekete báránya legyen. A folyamat először közepesebb játékokkal és megkérdőjelezhető kiegészítőkkel indult, aztán nem sokkal később jött egy vállalhatatlan politikai állásfoglalás Hongkonggal szemben, egy klasszikus cím gyomorforgató újrakiadása, majd az utóbbi évtized leggusztustalanabb botránya az iparban. […]
Elolvasom
Halloween Ends kritika: Mű-Myers
Sok Halloween-folytatás és/vagy reboot készült az elmúlt több, mint négy évtized alatt, melyek egy része minőségben nagyjából legfeljebb egy közvécé tartalmához ért fel. Akadt pár jól sikerült rész is, és ezek közé sorolom a David Gordon Green (Ananász Expressz) rendező 2018-as Halloweenjét is. A film kukázta az eddigi összes folytatást és mellékvágányt, és az eredeti […]
Elolvasom
Az üres ember (The Empty Man) ajánló: A létezés ismétlés
Aki egynél több cikket olvasott már tőlem a blogon, az jó eséllyel tudja, mennyire odáig vagyok az egzisztencialista és nihilista művekért. Legyen szó könyvről, képregényről, sorozatról, vagy mozifilmről, roppant mód foglalkoztat az ember helye és jelentéktelensége az Univerzumban. A David Prior első játékfilmes rendezésében elkészített 2020-as Az Üres Ember (The Empty Man) című film egy […]
Elolvasom
Túl mohón, túl mélyre – Little Orpheus Kritika
Bár kedvelem a The Chinese Room munkásságát, az tagadhatatlan, hogy első három játékuk nem éppen a változatosság izzadságos erőltetésének jegyében telt. A Dear Esther, az Amnesia: A Machine for Pigs és az Everybody’s Gone to the Rapture egyaránt egy-egy rejtélyt kibogozó sétaszimulátor, minimális interakcióval, igaz, legalább érdekes és elgondolkoztató történettel. Éppen ezért lepett meg, hogy […]
Elolvasom
Kicsi, de erős – Tinykin Kritika
Időnként minden hobbiban eljöhet a kiégés pillanata, és ez nekem most nyár végén – ősz elején érkezett el a videojátékokkal kapcsolatban. Erre még jött a szabadidő teljes hiánya, és már ott is tartok, hogy az utóbbi pár hétben alig játszottam valamivel, sőt, kifejezetten taszított a gondolat, hogy valami komolyabb alkotásba kezdjek bele. Az ilyen pillanatokban […]
Elolvasom
Szentségtörés? – Saints Row Kritika
Nem igazán követtem az eddig többnyire a vakfoltomban maradt Saints Row sorozat tervezett megújulását, de nehéz lett volna elkerülni a körülötte kialakuló felháborodott felzúdulást. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a híre megelőzte a fiatalos bűnbanda reinkarnálódását, mert mire a kezeim közé jutott, már egy hasonló tömegszerencsétlenségre számítottam, mint amilyen a Postal 4 volt, és végül is […]
Elolvasom
RetroGeek: Régi, szép idők – Return to Castle Wolfenstein
A nagy múltú Wolfenstein-széria már több mint negyven éve létezik, számomra mégis a 2014-es újragondolás, a The New Order volt az első, amivel találkoztam. A kiváló lövölde aztán magával ragadott egy hangulatos mellékszálra a The Old Blood-dal, egy szórakoztató, de hanyatló folytatásra és egy rémesen sikerült kooperatív epizódra is. Utóbbiban való csalódásom után aztán elkezdtem […]
Elolvasom
Okkultúra – Cult Of The Lamb JÁTÉKKRITIKA
Ugyan a Cult Of The Lamb című videojáték már bejelentése óta a radaromon volt, mégis totálisan megfeledkeztem a megjelenéséről. Ha Rirald kolléga nem emlékeztet rá, az is lehet, hogy simán elmegy mellettem. Ezt betudom annak, hogy szinte az összes címet, amit várok, folyamatosan halasztják, és a dátumok már egyáltalán nem azt jelentik, mint annak idején. […]
Elolvasom