Szörnyen turbulens két héten vagyok túl. Ebből csaknem tíz nap azzal telt, hogy működésre bírjam a CDPR legújabb üdvöskéjét, a másik három meg azzal, hogy elég játékidőt tegyek bele, hogy alaposan analizálni tudjam. Csaknem hetven óra játék után ambivalens érzéseim vannak a Cyberpunkkal kapcsolatban. Imádom és gyűlölöm, megvetem és magasztalom; mintha két személyiség lakna a […]
Elolvasom
Nagyon ritkán fordul elő, hogy császármetszést kell végrehajtanom egy cikken, mert általában szeretek lendületből írni. A Call of the Sea-vel azonban mégis napokig várnom kellett a végigjátszás után, mert egyszerűen nem tudtam mit kezdeni vele. Ez a játék ugyanis annyira feddhetetlen, hogy még a betonszar sem tudna belekötni, de mégsem érződik többnek egy korrekt, éppen […]
Elolvasom
Már-már közhely, hogy a legtöbb Ubisoft-játék ugyanolyan. Számtalan sorozatuk épült a nyílt világ – lopakodás – táborfoglalás triumvirátusra, és a folytatások sem szeretnek messze esni a fától. Sőt, a szériák között is sokszor csak az aktuális díszlet a különbség, erre volt remek példa a Watch Dogs: Legion is, amely a legtöbb esetben Ghost Recon-nak is […]
Elolvasom
Úgy gondolom, nem túl elrugaszkodott kijelentés azt állítani, hogy a görög és a skandináv mitológia a játékipar – vagy inkább a szórakoztatóipar – pörköltje. Bárki képes elkészíteni, aki rendelkezik a főzés alapvető eszköztárával, az alapanyagok jól ismertek és könnyen beszerezhetőek, a nyugati közönség pedig nem finnyáskodik miattuk, és nem fekszi meg a gyomrukat. De akárcsak […]
Elolvasom
A London Has Fallen, vagy magyar címén Támadás a Fehér Ház ellen 2. – London ostroma, egy 2016-os, Londonban játszódó akciófilm. A film látványos, egyszer nézhető, de egyébként kifejezetten közepes még akció-rajongói szemmel is. Az előző részhez képest nincs kifejezetten nagy fejlődés, a felhasznált trükkök ugyanazok, a kreativitás messze elkerülte a projektet. Egy igazi nagy […]
Elolvasom
Nehéz lenne túlértékelni az első Spelunky hatását az iparra; persze most nem a mainstream, nagy költségvetésű játékiparra gondolok. A Spelunky 2008-ban jelent meg, mint ingyenes szoftver, és a játékos társadalom egy szegmensében újra divatba hozta a roguelike koncepciót. Ez nem azt jelenti, hogy előtte ne lettek volna ilyen stílusú játékok – magát a kifejezést már […]
Elolvasom
Nagyon vártam az Amnesia: Rebirth-re, és nagyon szerettem volna szeretni ezt a játékot, de sajnos az élet nem mindig alakul úgy, mint ahogy kedvünk tartaná. Túlzás nélkül állítható, hogy az Amnesia: The Dark Descent egy fantasztikus horrorjáték. Ezt nem a nosztalgia mondatja velem, hiszen két hete sincs, hogy végigjátszottam. A Frictional Games egy olyan félelmetes […]
Elolvasom
Idén ősszel végre új részt kapott a legendás Amnesia-sorozat, amely új fordulatot hozott a horrorjátékok zsánerében. Ennek alkalmából elővettem a széria eddig megjelent részeit, hogy megvizsgáljam, ma milyen élményt nyújtanak ezek a klasszikusnak számító alkotások. Hasonlóan a Half-Life-os cikkhez, természetesen itt is figyelembe veszem, hogy nem mai játékokról van szó, és egyben az iparra gyakorolt […]
Elolvasom
Péntek este volt. Úgy nyelte el a várost az őszi köd, mint megannyi éhes sáska a termőföldeket. Az ablakom előtt álló villanypózna szélmalomharcot vívott a sötétséggel, és miközben birokra kelt vele, elkeseredett fénye átharapott a ritkára húzott reluxán. Nem voltam jól. A megbontott sör sértődötten sistergett az íróasztalom szélén, a halloweeni borzongás varázsa elmúlt, a […]
Elolvasom
Eleinte viszonylag ígéretesnek tűnt a Bandai Namco által berendelt The Dark Pictures Anthology. Ki ne akart volna évente egy új horrort látni a kultikus Until Dawn készítőitől, ráadásul a bevált formulát használva? A mitikus és történelmi titkok, illetve a szerteágazó történet mellett pedig ötletes multiplayer-módokat is kínáltak. A tavalyi Man of Medan azonban szinte az […]
Elolvasom