Több mint egy év telt el a legutóbbi személyesebb blogbejegyzésem óta, úgyhogy most már belefér egy senkit nem érdeklő, egyéni szoc. problémákról szóló szösszenet. Íme, egy rövid évértékelő, és az új archívum rovat. Furcsa belegondolni, hogy 2020-at még nem is a GeekVilág kötelékében kezdtem, hanem még a leet-nél. Talán azért is tűnt többnek az itt […]
Elolvasom
A Bloober Team az egyik kedvenc horror-fejlesztőcsapatom, pedig a teljesítményük korántsem egyenletes. A Layers of Fear remek megoldásaival méltán lett az egyik legnépszerűbb pszichológiai horrorjáték, de kiegészítője, az Inheritance lapos volt és felejthető. A cyberpunk Observer egy remek világot alkotott, és a LoF trükkjei is működtek benne, így hibái ellenére egy kiváló cím lett, de […]
Elolvasom
Ahogy a mainstream játékipar fordul egyet a téli álma közben, mint egy túlzabáltatott troll, és kiköpi magából a Hitman 3-at, jóízlésű kritikusnak nincs jobb dolga, mint a Steam Early Access és indie részlegén valami jobb szórakozás után nézni. Az év első áldozata a vágódeszkámon a Skul: The Hero Slayer; egy könnyed rogue-lite, ami tagadhatatlanul jó […]
Elolvasom
Egy pár éve már hagyománnyá vált, hogy januárban beköszönt az uborkaszezon. Ilyenkor a nagyobb sorozatok pihennek, és indie-fronton is elkerülnek minket a nagyobbat szóló megjelenések. Ha friss címekkel akarunk játszani, akkor azon találjuk magunkat, hogy sosem látott, alig ismert alkotásokat próbálunk ki, ami egyben jó hír is lehet, hiszen néhány rejtett gyöngyszemet is felfedezhetünk. Nem […]
Elolvasom
Új év, új remények, új fogadalmak és célok; itt az ideje, hogy mindenki rendezze sorait, átgondolja az eddigi munkásságát, és hogy merre tart. Nincs ez máshogy nálunk sem. Épphogy kikerült az évértékelőnk, meg a GeekVilág díjkiosztó cikke, ahol 2020 legjobb és legrosszabb játékait rangsoroljuk, azonnal belefutottunk egy problémába – hogyan egyezteti össze három kritikus a […]
Elolvasom
A Desperados 3 idén az egyik kedvenc játékom volt, ezek után nem csoda, ha különös érdeklődéssel fogadtam egy újabb izometrikus nézetű, western-díszletben játszódó lopakodós játékot. Az El Hijo: A Wild West Tale-nek keresztelt indie-cím önmagában is ígéretes volt az ízléses látványvilágával és a kreatív akadályok ígéretével, szóval nem volt okom rá, hogy ne a legjobbakat […]
Elolvasom
Szörnyen turbulens két héten vagyok túl. Ebből csaknem tíz nap azzal telt, hogy működésre bírjam a CDPR legújabb üdvöskéjét, a másik három meg azzal, hogy elég játékidőt tegyek bele, hogy alaposan analizálni tudjam. Csaknem hetven óra játék után ambivalens érzéseim vannak a Cyberpunkkal kapcsolatban. Imádom és gyűlölöm, megvetem és magasztalom; mintha két személyiség lakna a […]
Elolvasom
Nagyon ritkán fordul elő, hogy császármetszést kell végrehajtanom egy cikken, mert általában szeretek lendületből írni. A Call of the Sea-vel azonban mégis napokig várnom kellett a végigjátszás után, mert egyszerűen nem tudtam mit kezdeni vele. Ez a játék ugyanis annyira feddhetetlen, hogy még a betonszar sem tudna belekötni, de mégsem érződik többnek egy korrekt, éppen […]
Elolvasom
Már-már közhely, hogy a legtöbb Ubisoft-játék ugyanolyan. Számtalan sorozatuk épült a nyílt világ – lopakodás – táborfoglalás triumvirátusra, és a folytatások sem szeretnek messze esni a fától. Sőt, a szériák között is sokszor csak az aktuális díszlet a különbség, erre volt remek példa a Watch Dogs: Legion is, amely a legtöbb esetben Ghost Recon-nak is […]
Elolvasom
Úgy gondolom, nem túl elrugaszkodott kijelentés azt állítani, hogy a görög és a skandináv mitológia a játékipar – vagy inkább a szórakoztatóipar – pörköltje. Bárki képes elkészíteni, aki rendelkezik a főzés alapvető eszköztárával, az alapanyagok jól ismertek és könnyen beszerezhetőek, a nyugati közönség pedig nem finnyáskodik miattuk, és nem fekszi meg a gyomrukat. De akárcsak […]
Elolvasom