IndieMix #12: Sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk

Az IndieMix tucatodik epizódjában három békésebb, felfedezésre építő játék kerül elő. Ezek közül az alkotások közül – amelyeket sétaszimulátornak is hívhatunk, definíciótól függően – egy újabb, kettő pedig régebbi darab, amelyeket be akartam pótolni. Ebben a műfajban hagyományosan nehéz kiemelkedőt alkotni, de még nehezebb teljesen elrontani a végeredményt, ezért is érdekes, hogy itt mindhárom címnél […]

Elolvasom
curse-of-the-sea-rats kritika

IndieMix #11: Sótlan lövölde, motorozás az idegeimen és patkányok a fedélzeten

Jó ideje nem foglalkoztam már új, vagy annak mondható, tisztán indie-címekkel. Ahogy az ipar ezen része is sűrűsödik – és néha nehezen állapítható meg a határ a független és nem független között -, úgy ad egy extra nehézséget, hogy helyén kezeljünk bizonyos játékokat. Az IndieMix rovatunk tizenegyedik etapjában három olyan alkotást mutatok be, melyek ízig-vérig […]

Elolvasom

IndieMix #10: Ízekre lövések és pofonok

Ezúttal négy olyan kisebb játékot mutatunk be, amely idén év elején jelent meg, és csekély komplexitásuk okán nem érnének meg egy-egy saját cikket. Azonban röviden érdemes lehet beszélni róluk, már csak azért is, hogy kiderüljön, ezeket a független gyöngyszemeket műanyagból fröccsöntötték, vagy valódi indie-kagylók sírták ki. Post Void A Post Void mintapéldája annak a játéknak, […]

Elolvasom

Kicsi, de erős – Tinykin Kritika

Időnként minden hobbiban eljöhet a kiégés pillanata, és ez nekem most nyár végén – ősz elején érkezett el a videojátékokkal kapcsolatban. Erre még jött a szabadidő teljes hiánya, és már ott is tartok, hogy az utóbbi pár hétben alig játszottam valamivel, sőt, kifejezetten taszított a gondolat, hogy valami komolyabb alkotásba kezdjek bele. Az ilyen pillanatokban […]

Elolvasom

Early Access körkép: Szörnygyűjtős MMO-tól a Halál Haragjáig

Réges-régen, egy messzi-messzi blogposztban hatalmas mellénnyel kihirdettem, hogy valamilyen rendszerességgel szeretnék írni early access játékokról, amiket az utóbbi pár hónapban kipróbáltam. Nos, ez a tervem csúfosan kudarcot is vallott, hiszen az Early Acces körkép első része után nem sokkal el is mentem a szokásos évi nyári álmomra, aztán meg a drog, a szex és a […]

Elolvasom
stray kritika

Stray kritika: Macskaland

Meglepő módon az év egyik legjobban várt játéka nem egy gigaköltségvetésű AAA-cím volt, hanem egy érzelmes kalandot kínáló indie-alkotás, amiben egy macska bőrébe bújva kell megismernünk egy posztapokaliptikus világot. A Stray első bemutatkozásakor azonnal belopta magát az emberek szívébe, és nem győztük kivárni a megjelenést. És legnagyobb örömömre nem is kellett csalódni benne, mert egy […]

Elolvasom

Egy kiállítás képei: Steam Next Fest 2022 június

Elég rég voltam látogató a Steam Next Festen, és ennek nem csak a több hónapnyi hiátusom az oka: a legutóbbi ilyen rendezvény pont ugyanazon a héten került megrendezésre, amikor az Elden Ring éppen letarolta a videojátékos közbeszédet – és a bioritmusomat. Éppen ezért kicsit el is szoktam attól, hogy mennyit is kell turkálni a demó-zsibvásáron, […]

Elolvasom

Hullámzó élmény – FAR: Changing Tides Kritika

A svájci Okomotive első játéka, 2018-as FAR: Lone Sails egy hangulatos, egyedi élmény volt. A gyönyörű, de egyszerű platformer remekül adta át a végtelen magány érzetét, és lassú kezdése után egy megkapó végkifejletet nyújtott. Ugyanakkor nem olyasmi, aminek tipikusan folytatása születik. Története csak szórványosan létezett, de azt is lezárta, lehetőségeit pedig bár nem is aknázta […]

Elolvasom

Setét torony – Aspire: Ina’s Tale Kritika

Bár az Aspire: Ina’s Tale már az első életjeleivel felkeltette az érdeklődésemet, a kipróbálásáig nem sok mindent tudtam róla. Annyi feltűnt, hogy mutat rokon vonásokat a GRIS-vel, és hogy Steamen egy csomagban árulják az Arise: A Simple Story-val. Ezek az előjelek ambivalens érzéseket keltettek bennem. A GRIS egyrészt gyönyörű és művészetileg is tisztelendő alkotás, de […]

Elolvasom

Túl a maszat-hegyen – The Gunk Kritika

Nem tudom, hogy a nagyköltségvetésű, több filmet is kitevő AAA-szuperprodukciók, az egyre magasabbra kúszó ingerküszöb, vagy a Nintendo-játékokat is kísérő, mindent gyerekesnek kikiáltó („Nézd anyu, én már milyen nagy fiú vagyok!”) hozzáállás az oka, de az új címek egyre ritkábban tehetik meg, hogy ne legyenek borzasztó mélyek, és csak önmagukban szórakoztatni akarjanak. Persze nem a […]

Elolvasom