Játék

Bejegyzéseink a Játék kategóriában

A Still Wakes the Deep ugyan nem egy kiemelkedően félelmetes horror, de képes egy olyan erős érzelmi töltetet átadni, amire a műfajban nagyon kevesen képesek.
A Nintendo World Championships NES Edition megpróbálja megidézni a 90-es évek legendás bajnokságát, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Az addiktív játékmenete és a remekül eltalált hangulat ellenére a fájóan kevés játékmód miatt idő előtt unalmassá válik ez a verseny.
A V Rising nem túl kíméletes játék azok számára, akik csak egy könnyed kikapcsolódást keresnek, hogy elüssék szabadidejüket. Survival craftingnak túl szigorú és lineáris, ARPG-nek pedig nem túl változatos, és sztorinak is erősen híján van.
A Spy x Anya: Operation Memories a rétegjáték definíciója. Aki nem ismeri az animét (vagy a mangát), annak nem fog túl sok maradandó élményt nyújtani. Ha pedig nincs meg már a legelején az érzelmi kötődés, akkor ez szimplán csak egy bot egyszerű és többnyire unalmas kalandjáték.
A nagy melegre való tekintettel most hoztunk három olyan játékot, amik - legalább koncepció szintjén - hűvösebb helyekre kalauzolnak el minket. Legyen az kripta, vagy egy hóval befedett város.
A Shadow of the Erdtree csak még jobba teszi minden idők egyik legjobb játékát - péniszlapító nehézség ide vagy oda.
A Hellblade 2 filmnek túl játék, játéknak pedig túl film. Két szék között rendre a földre zuttyan, és a formátumbeli különbségek folytonos összeütközése miatt egyiket sem lehet maradéktalanul élvezni.
A The Thaumatrurge egy remek főpróba a fejlesztőinek a Witcher első részének remake-je előtt.
A Monster Hunter Stories mindkét része nagyon szórakoztató a maga módján, de nem kell nagyon messzire menni ahhoz sem, hogy felismerjük hiányosságaikat, vagy hibáikat. Azonban azt sem lehet elvenni tőle, hogy tökéletes beugró mind a jrpg-k, mind pedig a Monster Hunter világába.
A Shin Megami Tensei V: Vengeance címe egyrészt túl sok V-t tartalmaz, másrészt vitathatatlanul a sorozat ötödik részének definitív verziója. Hosszabb, vastagabb, vágatlan. Legalább még ugyanannyi kontentet tartalmaz, mint amennyit az eredeti játék tartalmazott, kipofozták vizuálisan és még sorolhatnám napestig az extrákat. Ezt az érdemét nem lehet tőle elvenni. Azonban akit nem vonz a sorozat, vagy alacsony a toleranciája a dobókockás seggrepacsira, azt ez a verzió sem, fogja elcsábítani.

Népszerű bejegyzéseink

Crisol: Theater of Idols kritika: Vérehulló szektafű

IndieMix #44: Év végi árnyjáték

Code Vein 2 kritika: Nem Veinnek való vidék

Yakuza Kiwami 3 & Dark Ties kritika: Temus sárkány egy jó fejjel

IndieMix #47: Meddig bírod idegekkel?