Játék

Bejegyzéseink a Játék kategóriában

Azt nem lehet elvenni a Ravenswatchtól, hogy tapasztalt, tanult és igényes fejlesztők munkája. Sajnos azonban 2024-ben olyannyira telítődött a roguelike-ok piaca, hogy egy egyszerűen jól összerakott játék alig emelkedik ki a zsáner állóvizéből.
Max Caulfield visszatérése utólag feleslegesnek hat, de az a szomorú, hogy ennek nem kellett volna így történnie. A Life is Strange: Double Exposure ugyanis erősen indít, csak aztán képtelen kézben tartania a saját történetét.
Ezúttal a festői látvány volt a beugró az IndieMix-be, de vajon tudnak-e ennél többet is ezek a platformerek?
A Rebellion Against Rebellion egy tökéletes állatorvosi példa, hogy milyen buktatókat is rejtenek az egyemberes projektek. Hiába vannak benne érdekes játékmechanikák, ha a grindolás és a szenvedős fejlődési rendszer megöli az élményt.
Vajon 14 év távlatából, és egy óriási sikert elért folytatás után van értelme leporolni a csizmát, és berúgni egy poros koszfészek szalonjának ajtaját? Ha a Red Dead Redemptionről van szó, akkor igen.
A Sonic x Shadow Generations egy igazi win-win helyzetet teremtett. A 2D és 3D Sonic rajongóknak egyaránt szuper szórakozást nyújt, de aki még sosem játszott Sonic-kal korábban, annak ennél jobb beugróra nincs is szüksége.
Végigjátszottuk az Unknown 9: Awakening-et a Cenega jóvoltából, és arra jutottunk, hogy a politikai diskurzustól függetlenül is alulmúlja az elvárásokat.
A Persona 3 FES kiegészítő sztorija, az Episode Aigis egy igencsak fontos témát dolgoz fel, kár hogy a válaszokhoz át kell magunkat rágni a középszerű harcokon és legalább 20 órányi grindoláson.
Az Until Dawn-nak nem volt égető szüksége egy új kiadásra, és nem is lett tökéletes a végeredmény. Ez pedig egy teljes árú terméknél nem túl szerencsés.

Népszerű bejegyzéseink

Mixtape kritika: Karcos kazetták krónikája

Call of the Elder Gods kritika: Nyolcvanmillió év alatt a Föld körül

Echoes of Aincrad kritika: Sword Art Offline

A Bubsy 4D borítóképe

Bubsy 4D kritika: Jobb élet a haknik után

Directive 8020 kritika: Szupermasszív középszer