Vér és tinta  – Kingdom of the Dead Kritika

Ha egy kicsit több jelentőséget tulajdonítanék annak, hogyan nevezem el a cikkeimet, mondjuk a kritikához társítanék egy terjedelembeli jelentésréteget, akkor kollégáim mintájára biztosan gyorstesztnek vagy röpcetlinek kereszteltem volna el ezt az írást. A Kingdom of the Deadről ugyanis nem érdemes hosszú esszéket írni – egy egyszerű, nagyobb ambíciók nélküli játék ez, amely nem is próbál […]

Elolvasom

KLIKKBÉJT: Csöcsökkel mindent el lehet adni?

Veletek is gyakran előfordul, hogy a feléledő nosztalgia hatására olyan vérprimitív böngészős játékokkal szeretnétek játszani, amik a gimis infóórákon is csak vésztartaléknak voltak jók, csak ezúttal pénzért? És az, hogy elfáradtok két szint között, és anélkül szeretnétek hatalmas kínai mese csöcsöket nézni, hogy ehhez egy inkognitómódban indított böngészőbe kelljen átkattintani? Ha ezekre igent válaszoltatok, akkor […]

Elolvasom

Setét torony – Aspire: Ina’s Tale Kritika

Bár az Aspire: Ina’s Tale már az első életjeleivel felkeltette az érdeklődésemet, a kipróbálásáig nem sok mindent tudtam róla. Annyi feltűnt, hogy mutat rokon vonásokat a GRIS-vel, és hogy Steamen egy csomagban árulják az Arise: A Simple Story-val. Ezek az előjelek ambivalens érzéseket keltettek bennem. A GRIS egyrészt gyönyörű és művészetileg is tisztelendő alkotás, de […]

Elolvasom

Túl a maszat-hegyen – The Gunk Kritika

Nem tudom, hogy a nagyköltségvetésű, több filmet is kitevő AAA-szuperprodukciók, az egyre magasabbra kúszó ingerküszöb, vagy a Nintendo-játékokat is kísérő, mindent gyerekesnek kikiáltó („Nézd anyu, én már milyen nagy fiú vagyok!”) hozzáállás az oka, de az új címek egyre ritkábban tehetik meg, hogy ne legyenek borzasztó mélyek, és csak önmagukban szórakoztatni akarjanak. Persze nem a […]

Elolvasom

Nem valami fényes – Bright Memory: Infinite Kritika

A tavalyi Bright Memory bár nem volt egy korszakalkotó játék, mégis képes volt egy olyan besavanyodott, kiégett kritikust is fellelkesíteni, mint amilyen én vagyok. A pörgős, szórakoztató játékmenet még önmagában nem lett volna annyira meggyőző, de a hozzá tálalt technikai színvonal ledöbbentett: a mindössze egyetlen fejlesztő által elkészített alkotás AAA-címeket szégyenített meg a grafikájával. Persze […]

Elolvasom

Unpacking kritika: Ingatlangyámság

Tudom, tudom, az Age of Empires 4 kritikáját kellene kalapálnom, de valamikor a hét közepén hazaértem hullafáradtan, és éppen sem arra nem volt affinitásom, hogy prosztatavizsgálatot kapjak a francia lovasságtól, sem pedig arra, hogy erről szavakba öntsem az élményeimet. Szerencsére pont akkor kaptam értesítést, hogy elérhető az Unpacking, amit sokan egy nyugtató, szinte terápiás jellegű […]

Elolvasom

Ez meg mi a jó élet? – The Good Life Kritika

Bárhogy is nézzük, Hidetaka „Swery” Suehiro egy mágus. A kultikus tiszteletnek örvendő japán rendező ugyanis bizonyította, hogy képes objektívan rettenetes alkotással is hatalmas sikert elérni, és nem csak egy lelkes keménymagnál, de a kritikusoknál is. A 2010-es Deadly Premonition szinte minden szemszögből egy gyenge lábakon álló játék, amelyet alig tart össze a bináris habarcs, sokan […]

Elolvasom

Elkártyáztam a gyönge szívem – Inscryption Kritikajánló

Nagyon sokat gondolkodtam rajta, hogy egyáltalán írjak-e valamit az Inscryptionről. Egyrészt régen játszottam olyan játékkal, ami rövid időn belül ennyiszer ért felkészületlenül a csavarjaival, és ennyiszer állította a feje tetejére, hogy mit lehet létrehozni a videojátékok berkein belül; másrészt viszont pontosan emiatt nagyon nehéz úgy beszélni róla, hogy ne lőjem le a poénjait, mégis valami […]

Elolvasom

Draugen kritika: Sosem vagy egyedül (Archívum)

A Draugen egy hangulatos kalandjáték, ahol egy kihalt falu tragédiáját ismerhetjük meg a fjordok fenséges környezetében. Nyomozásunk során pedig egy energikus kísérő tart velünk, aki megtöri a felfedezés megszokott menetét. A cikk eredetileg a leet.hu-n jelent meg 2019 augusztusában. Most, hogy javában tombol az uborkaszezon és aktívan próbálom elfelejteni az új Wolfenstein által okozott traumát, úgy gondoltam, […]

Elolvasom

Kena: Bridge of Spirits kritika: Lelkek pásztora

Sokszor nem szeretjük a marketinget, különösen, ha túl sok van belőle. Például a Cyberpunk 2077 tavaly olyan reklámcunamit kapott, hogy szinte mindenki túlzásnak érezte, minden napra jutott egy bemutatható érdektelen funkció vagy rövid előzetes. Már a csapból is Night City folyt, és azon felül, hogy már unalmas volt mindez, a döcögős megjelenés megítélésén sem segített […]

Elolvasom