A Superliminal egy érdekes koncepcióra épülő puzzle-játék, ahol egy álomban bandukolunk, és érzéki csalódások tucatjaival nézünk szembe. De vajon ez elég-e ahhoz, hogy maradéktalanul szórakozzunk? A cikk eredetileg a leet.hu-n jelent meg 2019 decemberében. Talán kevés annyira biztonságos műfaj van, mint a puzzle-játékoké. Mindössze alkotni kell egy hívogató, de legalábbis kellemes környezetet, tele kell tömni […]
Elolvasom
A svájci Okomotive első játéka, 2018-as FAR: Lone Sails egy hangulatos, egyedi élmény volt. A gyönyörű, de egyszerű platformer remekül adta át a végtelen magány érzetét, és lassú kezdése után egy megkapó végkifejletet nyújtott. Ugyanakkor nem olyasmi, aminek tipikusan folytatása születik. Története csak szórványosan létezett, de azt is lezárta, lehetőségeit pedig bár nem is aknázta […]
Elolvasom
Az olasz LKA már első játékával is emlékezeteset alkotott. A 2016-os The Town of Light fejlesztői szempontból nem volt egy erős kezdés, de mint interaktív történet a mai napig velem maradt. A fasizmus korában, egy elmegyógyintézetben játszódó kalandjáték olyan emberi mélységeket, tragédiákat mutatott be, és ezeket olyan éretten kezelte, amilyenre csak ritkán van példa, még […]
Elolvasom
Ha egy kicsit több jelentőséget tulajdonítanék annak, hogyan nevezem el a cikkeimet, mondjuk a kritikához társítanék egy terjedelembeli jelentésréteget, akkor kollégáim mintájára biztosan gyorstesztnek vagy röpcetlinek kereszteltem volna el ezt az írást. A Kingdom of the Deadről ugyanis nem érdemes hosszú esszéket írni – egy egyszerű, nagyobb ambíciók nélküli játék ez, amely nem is próbál […]
Elolvasom
Veletek is gyakran előfordul, hogy a feléledő nosztalgia hatására olyan vérprimitív böngészős játékokkal szeretnétek játszani, amik a gimis infóórákon is csak vésztartaléknak voltak jók, csak ezúttal pénzért? És az, hogy elfáradtok két szint között, és anélkül szeretnétek hatalmas kínai mese csöcsöket nézni, hogy ehhez egy inkognitómódban indított böngészőbe kelljen átkattintani? Ha ezekre igent válaszoltatok, akkor […]
Elolvasom
Bár az Aspire: Ina’s Tale már az első életjeleivel felkeltette az érdeklődésemet, a kipróbálásáig nem sok mindent tudtam róla. Annyi feltűnt, hogy mutat rokon vonásokat a GRIS-vel, és hogy Steamen egy csomagban árulják az Arise: A Simple Story-val. Ezek az előjelek ambivalens érzéseket keltettek bennem. A GRIS egyrészt gyönyörű és művészetileg is tisztelendő alkotás, de […]
Elolvasom
Nem tudom, hogy a nagyköltségvetésű, több filmet is kitevő AAA-szuperprodukciók, az egyre magasabbra kúszó ingerküszöb, vagy a Nintendo-játékokat is kísérő, mindent gyerekesnek kikiáltó („Nézd anyu, én már milyen nagy fiú vagyok!”) hozzáállás az oka, de az új címek egyre ritkábban tehetik meg, hogy ne legyenek borzasztó mélyek, és csak önmagukban szórakoztatni akarjanak. Persze nem a […]
Elolvasom
A tavalyi Bright Memory bár nem volt egy korszakalkotó játék, mégis képes volt egy olyan besavanyodott, kiégett kritikust is fellelkesíteni, mint amilyen én vagyok. A pörgős, szórakoztató játékmenet még önmagában nem lett volna annyira meggyőző, de a hozzá tálalt technikai színvonal ledöbbentett: a mindössze egyetlen fejlesztő által elkészített alkotás AAA-címeket szégyenített meg a grafikájával. Persze […]
Elolvasom
Tudom, tudom, az Age of Empires 4 kritikáját kellene kalapálnom, de valamikor a hét közepén hazaértem hullafáradtan, és éppen sem arra nem volt affinitásom, hogy prosztatavizsgálatot kapjak a francia lovasságtól, sem pedig arra, hogy erről szavakba öntsem az élményeimet. Szerencsére pont akkor kaptam értesítést, hogy elérhető az Unpacking, amit sokan egy nyugtató, szinte terápiás jellegű […]
Elolvasom
Bárhogy is nézzük, Hidetaka „Swery” Suehiro egy mágus. A kultikus tiszteletnek örvendő japán rendező ugyanis bizonyította, hogy képes objektívan rettenetes alkotással is hatalmas sikert elérni, és nem csak egy lelkes keménymagnál, de a kritikusoknál is. A 2010-es Deadly Premonition szinte minden szemszögből egy gyenge lábakon álló játék, amelyet alig tart össze a bináris habarcs, sokan […]
Elolvasom