Azt már a Gamescomos előzetesemben elsirattam, hogy szégyenszemre engem is elkapott a hype-vonat. Igaz, ehhez legalább egy húsz perces demóra volt szükségem. A Way of the Sword abban a nyúlfarknyi demóban nagyon meggyőzőnek tűnt. Ami azt illeti, annyira meggyőzőnek, hogy volt is bennem egy kis feszültség, hogy sikerül-e tartani egy cirka 20 órás játékban azt […]
Elolvasom
A Resonance: A Plague Tale Legacy sok szempontból nem követi a széria hagyományait. Ettől egyáltalán nem lesz rossz játék, csak az egyéniségéből veszett el valami.
Elolvasom
A Konaminak még nem jár olyan fordulatszámon a kegyek visszaszerzése, mint a Capcomnak, de az MGS Master Collection Vol. 2 egy újabb határozott bizonyítéka annak, hogy komolyan gondolják az új hozzáállást.
Elolvasom
Maga a franchise sose tűnt el, de a Captain Tsubasa II: World Fighters így is jön és megmutatja, hogy van még mi jót kifacsarni a több évtizedes médiatitánból.
Elolvasom
A Blood of Dawnwalker sok ponton ismerősen hat majd, de bőven van benne annyi újdonság és érdekesség, hogy egy teljes értékű, kiváló fantasy RPG legyen.
Elolvasom
Az Onimusha: Way of the Sword hozza azt az egyedi Capcom-karaktert, miközben egy nagyon elterjedt dizájnfilozófiát gondol újra.
Elolvasom
Hatalmas érdeklődés övezte a Gamescomon a Tides of Annihilation demófülkéjét. Ez csábított oda engem is, de őszintén szólva annyira nem tudott meggyőzni.
Elolvasom
Az indie csarnok a Gamescomon valóságos (relatíve) csendes menedékké vált számomra. Csokorba is szedtem onnan pár játékot.
Elolvasom
Aki hatalmas irányváltást vár az Alien Isolation 2-től, az csalódni fog. Egyelőre úgy tűnik, hogy a Creative Assembly beéri a nagy előd csiszolgatásával.
Elolvasom
Ódzkodva bizakodtam a STRANGER THAN HEAVEN minőségében. Egy gyors teszt után úgy tűnik, inkább a bizakodásra van okom.
Elolvasom