Mozgókép

Bejegyzéseink a Mozgókép kategóriában

2010 óta három Predator-film is elkészült, meglehetősen változatos végeredménnyel, de garantáltan emlékezetes kivitelezéssel.
A Maga a pokol képében egy bőven nézhető, helyenként izgalmas, de mégiscsak kiszámítható, nagyon amerikai háborús mozival van dolgunk.
A Challengers az év egyik legnagyobb meglepetése, egy kiváló sportfilm, hatásos magánéleti dráma és egy szórakoztató coming-of-age mozi egybegyúrva.
A Majomember egy brutális, véres és kemény akciófilm, ami végre le tudott szakadni a John Wick alkotások emlőjéről.
1987-ben egy újabb galaktikus moziszörny, a Predator látott napvilágot, hogy az évtizedek alatt fél-Hollywooddal megküzdjön.
A Polgárháború nem akar mást, mint megmutatni a háború poklát, a benne sínylődő embereket, és feltenni jó pár kérdést. Ezt pedig hideg profizmussal, és egy kis művészi vénával teszi.
Az új Szellemirtók amilyen jól működhetne a mindent megfagyasztó, valóban fenyegető antagonistájával, annyira nem képes harmóniába hozni a különböző stílusú, eltérő műfajú részeit.
Az első ómen nagyot vállal: egy horror-klasszikus előzménye szeretne lenni. A tehetség és a lehetőségek megvoltak a sikerhez, kérdés, hogy sikerült-e élni is ezekkel.
A rendező Adam Wingard és a stáb ezúttal tökéletesen megértette a feladatát, és egy nagyon élvezetes szörnymozit tettek le az asztalra. A józan észt ezúttal is nélkülözi, de nincs túl komolykodva, és egy elképesztően látványos adrenalinbombát kaptunk.
A Szeplőtlen egy középmezőnyből induló, de erősen hajrázó, brutális horror-alkotás, amely hibái ellenére bőven ajánlható.

Népszerű bejegyzéseink

Csendes barát kritika: Kétszáz év magány

Code Vein 2 kritika: Nem Veinnek való vidék

Yakuza Kiwami 3 & Dark Ties kritika: Temus sárkány egy jó fejjel

Agyugrász kritika: Örök hódoltság

Marty Supreme kritika: Egy sorscsapás lecsapásai