Ideje hivatalosan is lezárni a 2025-öt évet. Tartsatok velünk, ahogy átnyálazzuk az elmúlt 365 nap legjobb játékait.

Mozgókép kategória

Bejegyzéseink a Mozgókép kategóriában

Az Alkotó egy jó film, mely nem mindig tud felnőni a feladathoz, amit bevállalt. És ugyan volt pár pont, amikor azt éreztem, hogy hülyének néz a film, ezt leszámítva ügyesen építkezik, tele van emlékezetes és nagyon jól festő jelenettel, és a dráma is több helyen kiválóan működik. 
A Lény mögött ott volt doktor Frankenstein. Rolandot, a bátor vitézt is Stephen King hívta folyton csatába, a Rémálom az Elm utcábannak és a Twin Peaksnek is megvan a maga kérlelhetetlen alkotója.
A Feláldozh4tók egy totálisan felesleges alkotás. A forgatókönyvet sikerült feláldozni az akciófilmes oltáron, az alacsony költségvetés viszont meglátszik a borzalmas CGI-robbanásokon.
A Szeánsz Velencében kissé hatásvadász, de atmoszferikus krimi, ami a horror határán táncol. A film ujjgyakorlatként hozza whodunit eszköztárat, vele együtt a néző megtévesztését. A horrort, de leginkább a jumpscare-eket pofátlanul túltolták, de még így se tudok rá haragudni, mert minden más része remekül működik együtt. 
A Kék Bogár nem lett egy vállalhatatlan alkotás. A poénok egész tűrhetőek, a látvány jobb, mint a DC-átlag. A sztori nem tartogat ugyan meglepetéseket, a giccset és a kliséket leszámítva egy korrekt szuperhősös filmet kaptunk.
A sokak által az egyik legjobb animeként számon tartott Steins;Gate magyar szinkronnal is bemutatásra kerül az ősszel.
Freddy Krueger és Dale Cooper ügynök is a megszállottja egy-egy gyilkossággal és rejtélyekkel teli kisvárosnak. Vajon mi köti össze őket ezeken kívül?
A szerethető karakterek, a jól adagolt feszültség és a harcok miatt megéri elbúcsúzni Henry Cavilltől, de a tökéletestől messze van a 3. évad.
A Barbie egy fontos film. Fontos, hiszen témáját tekintve nem sok hasonló alkotással találkozhatunk. Ugyanakkor csak és kizárólag a mondanivalója alapján nem összegezhetjük filmalkotásként. Szerencsére nem egy feminista közhelypuffogtatás, és kinyilatkoztatás. Vígjátékként is teljes mértékben megállja a helyét, ráadásul olyan környezetben teszi mindezt, ami szintén párját ritkítja.
Az Oppenheimer egy roppant erős, végig izgalmas filmalkotás, melynek tempója ugyan csapongó, hosszú játékideje egyáltalán nem tűnik szenvedésnek. Elképesztő sztárgárdával felvértezve, lehengerlő látvánnyal és brilliáns párbeszédekkel mesél egy olyan történelmi korszakról, melyről mindannyian sokat hallottunk már, mégsem ismerhetjük igazán.

Népszerű bejegyzéseink

Árva kritika: Szoba kilátástalansággal

A porszörny kritika: A porban van az igazság

Football Manager 2026 – Döntetlen

Sárkányok Kabul felett kritika: A Sámán végveszélyben

Tatsuki Fujimoto 17-26 kritika: A káoszon innen, a láncfűrészen túl