Shadow Gambit: The Cursed Crew kritika: A Karib-tenger taktikái
A Shadow Gambit: The Cursed Crew egy remek játék lett, újító szándékkal. Azonban túl sok szabadságot kínál, és így felhígult az egykor sokkal precízebb élmény.
Elolvasom
Címke: Indie
IndieMix #17: Pimasz kislány, Warhammer-dara, addiktív klón
Ismét egy változatos indie-csokorral érkeztünk, nehogy véletlenül tematizálhassuk az összeszedett játékokat. Nem is baj, fő a változatosság! Így legalább Ti is olyan merítést kaptok, amiből remélhetőleg tudtok választani valamit az őszi dömping mellé… vagy helyett.
Elolvasom
A Unity kihúzta a gyufát az újonnan bevezetett díjazással
A Unity bevezetett egy problémás pénzügyi modellt, amely nagyfokú inkompetenciáról és megbízhatatlanságól árulkodik.
Elolvasom
IndieMix #16: Sarló-kalapács, kapa, shotgun
A gigaprodukciók mellett is volt alkalmunk kiruccanni a világháborús Oroszországba, kicsit kapálgattunk kertünkben, és még mindig maradt idő ocsmány démonokat gyilkolászni.
Elolvasom
Existence: The Outer Reach kritika: Csillagainkban a hiba
Sajnos jelenleg tartalmakban nem bővelkedik az űrhajós stratégia, hibákból annál többet találhatunk benne. A végső, közepes pontszám a jelenlegi állapotot tükrözi, kicsit több egységgel, több játékmóddal és bolygóval még akár egy kifejezetten szórakoztató élmény is lehet a műfaj kedvelő számára az Existence: The Outer Reach.
Elolvasom
Blasphemous 2 kritika – Isten megbocsát, én nem
A 2019-es Blasphemous úgy vonult be a videojátékos történelembe, mint minden idők egyik legjobb metroidvaniája. Olyan remekművek mellett trónol az indie-pantheonban, mint a Hollow Knight, a Dead Cells, vagy a Guacamelee. Lenyűgözően igényes pixelgrafikájával és kellemesen nehéz játékmenetével igazodási pont lett a 2D-s soulslike-ok között. De az 2019 volt, amikor ki lehetett szitálni pár aranyrögöt […]
Elolvasom
IndieMix #15: Végletes rémálmok
Az eheti IndieMix újabb három horrorjátékkal érkezik, amelyek a megkapó belső utazástól a csapongó értelmetlenségig széles skálát fednek le.
Elolvasom
Oxenfree II: Lost Signals kritika: Időhurkok hullámhosszán
Az Oxenfree II: Lost Signals nem próbálja lemásolni elődje receptjét, de így is működésre bírta a személyes drámát, amelyet át akart adni. Viszont eszközeivel nem igazán képes megújulni, és hiányzik belőle az első Oxenfree szikrája, így pedig nem annyira emlékezetes.
Elolvasom
IndieMix #14: Nyári horror-dallam
Három horrort mutatunk be a nyárról, a Trepang2-t, a Lunacy: Saint Rhodes-t és a My Friendly Neighborhood-ot.
Elolvasom
Fall of Porcupine kritika: Lassan megy a lejtőn az ősz lefelé
A Fall of Porcupine tele van megannyi potenciállal, ami végül kiaknázatlan maradt. A készítők remekül kapták el az általuk átadni kívánt élményt, ám mögé nem igazán tudtak semmit bepaszírozni. A története és játékmenete ingatag lábakon áll, amit ugyan ellensúlyoz a látványból és hangzásból fakadó hangulat és a szerethető karakterek.
Elolvasom