Az utóbbi néhány évben semmi sem került olyan távol tőlem, mint a felfedezős, klasszikus értelemben vett kaland játékok. Mégis, amikor a semmiből beesett, hogy a Switch megjelenés okán tesztelhetjük a The Pathless-t, kapva kaptam az alkalmon. A Giant Squid Games-nek ugyan ez a második játéka, de a mögötte álló szakik rezüméjében ott szerepel a Journey, […]
Elolvasom
Az IndieMix tucatodik epizódjában három békésebb, felfedezésre építő játék kerül elő. Ezek közül az alkotások közül – amelyeket sétaszimulátornak is hívhatunk, definíciótól függően – egy újabb, kettő pedig régebbi darab, amelyeket be akartam pótolni. Ebben a műfajban hagyományosan nehéz kiemelkedőt alkotni, de még nehezebb teljesen elrontani a végeredményt, ezért is érdekes, hogy itt mindhárom címnél […]
Elolvasom
A Bayonetta Origins egy rizikós, de szükségszerű felrázása a formulának, ami szerencsére sikerrel kerüli el az ilyen projektek komolyabb buktatóit.
Elolvasom
Ahogy a nekik szentelt cikkben is kifejtettem, a sétaszimulátorok, és úgy általában a narratív kalandjátékok egyre kevésbé hatásosak. Míg bő öt éve még hemzsegett minden platform a zsáner képviselőitől, kisebb és közepes fejlesztőcsapatok egyaránt találtak elmesélendő történeteket, addig mára teljesen kikoptak nemcsak a mainstreamből, de a jelentőségteljes játékok köréből is. A közönség is egyre kevésbé […]
Elolvasom
Akár a cikkekben, akár az Easy Mode-adásainkban annyiszor dicsérjük a Game Passt, hogy visszatérő poénná vált, hogy nem szponzorál minket a Microsoft, pedig megtehetné. És valóban, számtalan régi és új alkotást játszhattam végig, nem egyet már a megjelenés napján, mindezt havonta egy pizza áráért (mondjuk ez legalább olyan szomorú a pizzák árára nézve, mint amennyire […]
Elolvasom
A The Dark Pictures-antológia új része olyan nekem, mint az ország felének a Reszkessetek betörők filmek karácsonykor. Minden évben jön, és bár tudom, hogy sem érdekesebb, sem jobb nem lett tavaly óta, mégis valami megmagyarázhatatlan erő odarángat a képernyő elé. A sorozat színvonala legalábbis biztosan nem erősíti ezt a mágneses vonzást. Bár az Until Dawn […]
Elolvasom
Az Asobo Studio patkányos játéka, a Plague Tale: Innocence 2019 egy üde színfoltja volt. A pestisjárvány borzalmait egy megkapó testvérdrámával vegyítő alkotás képes volt a hatása alá vonni remek hangulatával, hátborzongató díszleteivel és megható jeleneteivel – így belefért az is, hogy a játékmenet bőven hagyott teret a fejlődésre egy esetleges folytatásban. A lineáris, időnként esetlen […]
Elolvasom
Időnként minden hobbiban eljöhet a kiégés pillanata, és ez nekem most nyár végén – ősz elején érkezett el a videojátékokkal kapcsolatban. Erre még jött a szabadidő teljes hiánya, és már ott is tartok, hogy az utóbbi pár hétben alig játszottam valamivel, sőt, kifejezetten taszított a gondolat, hogy valami komolyabb alkotásba kezdjek bele. Az ilyen pillanatokban […]
Elolvasom
Volt idő, amikor ez a rovat képviselt valami következetességet azon túl, hogy néhány független fejlesztésű címet mutatunk be egy kritika terjedelménél jóval rövidebben. Volt idő, amikor igyekeztem, hogy a feldolgozott játékokat valami összekösse: aktualitás, téma vagy műfaj. Volt idő, amikor nem csak összehajigáltam négy játékot, amelyekhez lusta vagyok saját cikkeket írni, de azért szeretnék megemlékezni […]
Elolvasom
A szabadulószoba általában egy remek móka. Próbára teszi az ember logikáját, asszociációs képességét, stressztűrését és csapatmunkáját, és nem mellesleg egy megfelelő körítéssel kellően szórakoztató is. Persze voltam már vidéki közösségi házban aprópénzből összetákolt szobában, és a fővárosban is bele lehet futni OSB-lapokból igénytelenül összeügyeskedett berendezéssel, amely ráadásul egysíkú számlakatoknál tovább nem merészkedett, de többnyire kifejezetten […]
Elolvasom