Vérszegénység – Vampire: The Masquerade – Swansong Kritika

Az egyik podcast-epizódunkban beszéltünk az olyan kedvenceinkről, amelyek objektívan messze vannak a tökéletestől. Akkor ugyan kimaradt az adásból, de nekem a 2018-as The Council az egyik kedvenc csiszolatlan gyémántom. Nehéz lenne nem észrevenni egyértelmű hiányosságait és megkérdőjelezhető részleteit, de mégis egy olyan megkapó légkört és egy magával ragadó rejtélyt tett le az asztalra a francia […]

Elolvasom

Little Witch in the Woods Early Access kritika: Boszorkánykonyha

Mivel nehéz kezelni a komplex dolgokat, és mert emberi természetünk része a lustaság, szeretünk címkéket ragasztani mindenre. Nincs ez másként a játékiparban sem – ha téptétek már ki a hajatokat egy olyan mondaton, hogy valami valaminek a Dark Souls-a, akkor tudjátok, miről beszélek. Persze megvan az előnye annak, hogy néhány szóban, egy hasonló játék vagy […]

Elolvasom

Óda a szép játékokhoz – Syberia: The World Before Kritika

Benoit Sokal, a legendás képregényrajzoló és videojáték-rendező egy érdekes és értékes életművet hagyott maga után, amikor 2021 májusában elhunyt. Legmeghatározóbb munkája egyértelműen a Syberia-sorozat volt, amely 2002-ben meghozta számára az ismertséget, és amelynek munkálatai élete végéig elkísérték. Az első részről ma sem nehéz megmondani, miért vált klasszikussá: a klasszikus point & click játékmenet egy kidolgozott, […]

Elolvasom

A fagyos északon – Syberia-antológia

A legendás belga képregényrajzoló és játékrendező, Beoit Sokal Syberia-sorozata a point&click kalandjátékok egyik ismert és jelentős képviselőjévé vált, számomra mégis kimaradt eddig. Az idén megjelent negyedik rész tesztelése előtt azonban végre eljött az idő, hogy bepótoljam, ami eddig elmaradt, és a 2002-es elsőtől a 2017-es harmadikig áttekintsem, milyen kalandokat élt át Kate Walker, a The […]

Elolvasom

Superliminal kritika: Ahol a méret a lényeg (Archívum)

A Superliminal egy érdekes koncepcióra épülő puzzle-játék, ahol egy álomban bandukolunk, és érzéki csalódások tucatjaival nézünk szembe. De vajon ez elég-e ahhoz, hogy maradéktalanul szórakozzunk? A cikk eredetileg a leet.hu-n jelent meg 2019 decemberében. Talán kevés annyira biztonságos műfaj van, mint a puzzle-játékoké. Mindössze alkotni kell egy hívogató, de legalábbis kellemes környezetet, tele kell tömni […]

Elolvasom

Hullámzó élmény – FAR: Changing Tides Kritika

A svájci Okomotive első játéka, 2018-as FAR: Lone Sails egy hangulatos, egyedi élmény volt. A gyönyörű, de egyszerű platformer remekül adta át a végtelen magány érzetét, és lassú kezdése után egy megkapó végkifejletet nyújtott. Ugyanakkor nem olyasmi, aminek tipikusan folytatása születik. Története csak szórványosan létezett, de azt is lezárta, lehetőségeit pedig bár nem is aknázta […]

Elolvasom

Toszkán tragédia – Martha is Dead Kritika

Az olasz LKA már első játékával is emlékezeteset alkotott. A 2016-os The Town of Light fejlesztői szempontból nem volt egy erős kezdés, de mint interaktív történet a mai napig velem maradt. A fasizmus korában, egy elmegyógyintézetben játszódó kalandjáték olyan emberi mélységeket, tragédiákat mutatott be, és ezeket olyan éretten kezelte, amilyenre csak ritkán van példa, még […]

Elolvasom
karavánkísérők ajánló

Manninger Barnabás: Karavánkísérők ajánló

Ha még emlékeztek az első A Vindgardia Hősei (A Végzet Prófétái) kalandjátékkönyv ajánlónkra, ott párhuzamba állítottam egy másik kiadó kötetével, amit éppen akkortájt olvastam/játszottam. Kiemeltem, hogy a Végzet Prófétái egy könnyebben megközelíthető darab, ami erősen nosztalgikus élményekre alapoz. Mivel már régen kijöttem a gyakorlatból, külön örültem, hogy valamennyire biztonságosabb játékmenetet kínált, és rövidsége ellenére is […]

Elolvasom

Túl a maszat-hegyen – The Gunk Kritika

Nem tudom, hogy a nagyköltségvetésű, több filmet is kitevő AAA-szuperprodukciók, az egyre magasabbra kúszó ingerküszöb, vagy a Nintendo-játékokat is kísérő, mindent gyerekesnek kikiáltó („Nézd anyu, én már milyen nagy fiú vagyok!”) hozzáállás az oka, de az új címek egyre ritkábban tehetik meg, hogy ne legyenek borzasztó mélyek, és csak önmagukban szórakoztatni akarjanak. Persze nem a […]

Elolvasom

Ez meg mi a jó élet? – The Good Life Kritika

Bárhogy is nézzük, Hidetaka „Swery” Suehiro egy mágus. A kultikus tiszteletnek örvendő japán rendező ugyanis bizonyította, hogy képes objektívan rettenetes alkotással is hatalmas sikert elérni, és nem csak egy lelkes keménymagnál, de a kritikusoknál is. A 2010-es Deadly Premonition szinte minden szemszögből egy gyenge lábakon álló játék, amelyet alig tart össze a bináris habarcs, sokan […]

Elolvasom