Nem tudom, hogy a nagyköltségvetésű, több filmet is kitevő AAA-szuperprodukciók, az egyre magasabbra kúszó ingerküszöb, vagy a Nintendo-játékokat is kísérő, mindent gyerekesnek kikiáltó („Nézd anyu, én már milyen nagy fiú vagyok!”) hozzáállás az oka, de az új címek egyre ritkábban tehetik meg, hogy ne legyenek borzasztó mélyek, és csak önmagukban szórakoztatni akarjanak. Persze nem a […]
Elolvasom
A Mysterious Universe legnagyobb tesztoszteronbombája, Paul Wittgen negyedjére is visszatér Michael Walden tollából. A Tartaros Hercegnője nem szakít a bevált recepttel és a rajongóknak sem fog csalódást okozni. [h]Ami működik, ne javítsd meg[/h] A Mysterious Universe elég régóta fut ahhoz, hogy kialakult egy keménymag körülötte. A rajongók már tudják mire kell számítani, ha megjelenik egy […]
Elolvasom
Frank Herbert klasszikusát már többször többféleképpen megpróbálták mozgóképpé interpretálni az elmúlt évtizedekben. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a Dűne (vagy akármelyik folytatása) önmagában egy könnyen emészthető regény. Sőt, szerintem egy kifejezetten nehezen adaptálható alkotásról van szó. A filmkészítőket ez mégsem tántorítja el attól, hogy újra és újra megpróbálkozzanak vele. Bevallom, bármennyire is tisztelem Denis Villeneuve […]
Elolvasom
Van egyfajta varázsa a szűk terekben játszó, erősen klausztrofób hatású filmeknek. Láthattunk is már néhány remek, vagy egyenesen kiváló alkotást ilyen környezetben: ott volt például a 127 óra, a Kocka, a végig egy liftben játszódó Ördög, a Cloverfield Lane 10, vagy a méltatlanul elfeledett Élve eltemetve, amelyben Ryan Reynolds ragad a föld alatt egy koporsóban. […]
Elolvasom
Az elmúlt évek egyik legtöbbet emlegetett sci-fi trilógiájának első kötete nagyon élvezetes olvasmány és bátran ajánlható mind a napjainkban játszódó politikai krimik, mind az évszázados léptékeket használó hard sci-fi kedvelőinek. Hogy mégis vannak benne kissé nehezebben emészthető, ezáltal a figyelmet is kevésbé lekötő részei, az szerintem a könyv nagy tudományos ambícióinak tudható be. Spoileres kritika. […]
Elolvasom
Nem a jó és a rossz végső megítélése a fontos. Az a fontos, hogy te magad hozd meg a döntést. Hogy gyötrődj miatta, és végül elfogadd, tovább lépj.
Elolvasom
Egyáltalán nem vetem meg a jó sci-fit. Sem a disztopikus műveket, ahogy a weird fictiont is egészen kedvelem. E három zsánerből született meg Jeff VanderMeer Borne című regénye is, ami egyszerre tudott elképesztő kalandokba rángatni, és untatni. [h]Arról, hogy mit gondolok Jeff VanderMeer-ről[/h] VanderMeer munkásságával nem igazán vagyok kibékülve. A Déli Végek-trilógiának az első kötetét […]
Elolvasom
Kezdem azt hinni, hogy Michael Walden valamiféle varázsló. Mysterious Universe (meg úgy általában) könyvei mindig akkor érkeznek, amikor szükségem van kontextus váltásra. Az elmúlt néhány hónap során elég sok nyomasztó, komor könyvet olvastam, főleg Stephen King tollából. Nem is tudtam, hogy mennyire szükségem van egy olyan alkotásra, mint a Paul Wittgen-történet harmadik felvonására. A Szefirot […]
Elolvasom
Ne tudjátok meg, milyen régóta várok egy igazi vérbeli sci-fi filmet, vagy sorozatot. Amik mostanában moziba, vagy egyéb szolgáltatók kínálatába kerültek, nem igazán váltották be a hozzájuk fűzött reményeket (bár a Tenet azért tetszett). Tömeggyártott, fantáziátlan és rendszerint unalmas alkotások, melyek nem mertek, vagy egyáltalán nem is akartak bevállalósak lenni. Hogy ne maradjatok példa nélkül, […]
Elolvasom
Michael Walden az Eshtar-trilógia óta nem jelentkezett új kötettel a Metropolis Média gondozásában. Azonban nem hagyta parlagon a SFF hazai rajongóit, hiszen a Tuan Kiadónál azóta két kötete is megjelent a Mysterious Universe égisze alatt. Legújabb kötete, a Csillagikrek azonban nem a népszerű regényfolyamot bővíti. Walden teljesen önálló, mindentől független történettel rukkolt elő. Walden eddigi […]
Elolvasom