Ideje hivatalosan is lezárni a 2025-öt évet. Tartsatok velünk, ahogy átnyálazzuk az elmúlt 365 nap legjobb játékait.

Játék kategória

Bejegyzéseink a Játék kategóriában

A RoboCop: Rogue City részeit külön-külön vizsgálva talán nem emelkedik ki túlságosan a középszerűségből. Azonban ezeket az elemeket összeadva valami nagyobb és szórakoztatóbb lesz. Egy vállaltan régimódi, mégsem elavult FPS-élmény, ami szívmelengető szerelmeslevélként szolgál a 80-as évek akcióhőseinek címezve.
A Detective Pikachu Returns minden hibája ellenére egy szívmelengető utazás, egy fordulatos kaland a zsebszörnyek rajongói számára. A nyomozós játékok veteránjainak kissé gyerekesnek tűnhet, emellett különösebben az agysejteket sem dolgozza meg a feladványaival.
Ismét három early access játékkal készültünk, ezúttal a HorrorHónap szellemiségében. Lesz itt démonirtó FPS és pszichohorror is.
A Lords of the Fallen talán nem a legstabilabb, legkidolgozottabb soulslike ebben az évben. Párszor meging, megcsúszik, sőt, el is esik. Azonban ez az a játék, ami mer új utakat megnyitni egy olyan zsánerben, ami 2023-ra autópilótába kapcsolt, és a legtöbben letettek az innováció lehetőségéről.
Ezen a héten is három indie játék terítéken: Super Bomberman R2, Wizard with a Gun, El Paso, Elsewhere. Jó étvágyat!
A Skull Island: Rise of Kong az év egyik legrosszabb játéka. Látványosan céltalan és identitás-zavarban is szenved, egyetlen eleme sem működik elfogadhatóan.
Az Assassin's Creed: Mirage úgy nyúlt vissza a gyökerekhez, hogy közben megmaradt újvonalas AC-nak. Önálló újításokat, ezáltal forradalmat nem hozott, sőt néhány ponton némi visszaesést is tapasztalhatunk.
Pinokkió esete a Dark Souls szériával egy jól összerakott alkotás, ami kiválogatja az utóbbi tíz év soulslike játékainak legismertebb elemeit, és egybegyúrja őket. Sajnos a gyúrás közben nem jutott a tésztába egy csipetnyi innováció sem, de annyi baj legyen. Nem mozdíthatja mindenki előre az ipart minden egyes játékkal.
A Hot Wheels Unleashed 2 - Turbocharged kevés, de határozott újdonság mentén kínálja ugyan azt az élményt, mint az első rész. Ugyan itt-ott toldozgattak, foltozgattak az élményen, ami javára vált, ám számottevően nem változott. Ami a játékmenetben annyira nem is zavaró, semmint a pénzügyi modelljében.
A Viewfinder alapötlete zseniális, bőséggel tudott rá építeni, játékosát végig benne tartja egy flow-ban, amelyben végtelenül okosnak érezheti magát. A felszín alatt egy átlagos logikai játék rejtőzik.

Népszerű bejegyzéseink

Tales of Xillia Remastered – Csak a szokásos

IndieMix #45: Menekülés a flaszter-falanszterből

Football Manager 2026 – Döntetlen

Tatsuki Fujimoto 17-26 kritika: A káoszon innen, a láncfűrészen túl

Once Upon a KATAMARI

Once Upon a KATAMARI kritika: Keep on rollin’, baby!