Bejegyzéseink tőle

A Shadow Labyrinth kiválóan hozza a nosztalgiafaktort, de sajnos kicsit elmarad műfajbeli kortársaitól kreativitásban, kidolgozottságban és korszerűségben.
A Patapon 1+2 Replay nem túl rongyrázós, de tisztességesen összerakott újrakiadása a ritmusjátékok két igen fontos ükapjának.
A Nightreign egy Elden Ring asset flip. Bavallottan egy nagyon szórakoztató asset flip, de mégis kénytelenek vagyunk nevén nevezni a gyereket
A Doom: The Dark Ages egy kicsit izgága, kísérleti része az újhullámos Doom-szériának. Borítékolható volt, hogy nem lesz akkora durranás, mint elődje. Ellenben elengedhetetlen lépcsőfoka annak, hogy a széria új irányt találjon magának. Ebben a kontextusban pedig kifejezetten becsülendő, hogy minden elvetélt ötlete ellenére a Dark Ages olyan szórakoztató tud lenni, amilyen.
A Hazelight új játéka, a Split Fiction tud új szintre lépni elődjéhez képest, pedig már azt is az év játékának választottuk három éve.
A Pirate Yakuza nem egyszerű spinoffja az Infinite Wealthnek. Saját jogán is meg tud állni a sorozat teljes értékű tagjaként, és büszkén hordozza az eredeti részek beat-em-up örökségét. Rendelkezik a sorozat minden erényével és hátulütőjével, miközben egy totálisan ismeretlen atmoszfélra-tengerre kalauzol el bennünket. 
A nagyvilág már eltemette az óévet, azonban egy magára valamit is adó gémeroldal csak nem engedheti el 2024 kezét anélkül, hogy számot adna az év legjobb és legrosszabb élményeiről.
Valószínű már minden élő és holt gémer tudja, hogy a Balatro zseniális. Arról azonban talán kevesebb szó esik, hogy mitől is ennyire jó. Legalábbis a közösségi médián értetlenkedő, majd kipróbálás után megvilágosodó játékosok erről árulkodnak.

Népszerűek tőle

Baldur’s Gate 3 kritika – Alulról jött trónfosztó

Diszkópia – Disco Elysium Kritika

Redfall (fél)coop kritika: Nincs Drakula kula nélkül

Hi-Fi Rush kritika: Bendzsó elszabadul

Starfield kritika – Todd, a csillaggyermek