Bejegyzéseink tőle

Itt az IndieMix kicsavart, szadista testvére, ahol olyan játékokat szedünk össze, amik azt sem érdemlik meg, hogy külön cikkben tapossak rájuk
Ismét kedd, ismét három indie - illetve kettő, és egy ál-indie - játékkal készültünk a nagyérdeműnek.
A The Day Before-ra nem érdemes emlékezni. Mármint magára a játékra nem. Azonban arra, hogy miért jelenhetett meg ebben a formában, és hogy miért vette meg kétszázezer ember? Ezt annál inkább érdemes felvésni magunknak.
A Super Mario Bros. Wonder a jelenleg a piacon lévő egyik legjobb kétdimenziós paltformer. Ezt a címet nem lehet és nem is akarom tőle elvenni. Kreatív, szórakoztató és igényes. Azonban továbbra is nagyrészt a régi mozdulatsorokon megy végig. Szóval ha a kérdés az, hogy ez a játék fogja-e megtörni a paltformer-műfaj állóvizét, arra a válaszom egy egyértelmű nem.
A Ghostrunner 2 egy ambíciózus folytatás abból a szempontból, hogy nagyon sok új dologgal próbálkozik. Sajnos ezeknek az újdonságoknak a nagy része gyorsan kidobásra kerül a fejlesztők által is. És bár emiatt sok a ballaszt, egy pillanatra sem felejtették el a készítők, hogy mi tette olyan hihetetlen adrenalinbombává az első részt.
A Hi-Fi Rush egy elképesztően szórakoztató kaland, ami akarva-akaratlanul müzlit kanalazó, szombat reggeli rajzfilmeket bámuló kölyökké varázsolt pár órára. De nehogy azt higgyétek, hogy csak a körítést találták el ilyen jól: a játék szinte minden eleme odafigyelésről és hatalmas profizmusról árulkodik.
Ezúttal három békés, megnyugtató kalandot szedtünk csokorba, amelyeket érdemes kipróbálni.
A Gangs of Sherwood pár jó ötlettel érkezik, de sajnos csak felejthető játékmenettel, üres sztorival és középszerű prezentációval távozik.

Népszerűek tőle

Baldur’s Gate 3 kritika – Alulról jött trónfosztó

Diszkópia – Disco Elysium Kritika

Redfall (fél)coop kritika: Nincs Drakula kula nélkül

Starfield kritika – Todd, a csillaggyermek

barbie

Egzisztenciális válság és feminizmus Barbie-földön