Bejegyzéseink tőle

Steven Soderbergh veretes karrierjének jobbik felében helyezkedik el a Fekete táska, ahol nemcsak egy világszintű összeesküvést leplezünk le, de a titkosügynökök magánéletébe is bepillanthatunk.
A FragPunk a kártyarendszerével ügyesen állítja a feje tetejére a taktikai hero shooterek zsánerét, de mögötte elképesztően pénzéhes üzleti modell rejtőzik.
A Russo-testvérek méregdrága sci-fije egy kifejezetten semleges élmény is lehetne, de sokkal inkább bosszantó, hogy mennyivel többet ki lehetett volna hozni ilyen erőforrásokból.
Az élőszereplős Hófehérke ugyan meglepően nézhető lett, azért messze nem fogja feledtetni az eredetit.
A Hazelight új játéka, a Split Fiction tud új szintre lépni elődjéhez képest, pedig már azt is az év játékának választottuk három éve.
Az Én még itt vagyok egy elképesztően hatásos, a nézőjét lassan felőrlő dráma, amelyben gyönyörűen ér össze film és valóság.
Az Avowed közel sem az Obsidian legerősebb játéka, de így is bőven élvezhető, ha tudjuk a helyén, felszínesebb akció-szerepjátékként kezelni.
A Rokonszenvedés két tökéletesen ellentétes jellemről szól, akiket mégis meg lehet érteni egyesével és együtt is, miközben felváltva záporoznak a könnyek és a poénok.
A Citizen Sleeper 2: Starward Vector ugyan sok mindenben követi elődjét, és a saját jogán is egy remek játék, mégsem tud felérni hozzá.
A Yellow Brick Games debütáló játéka, az Eternal Strands ugyan tele van egészen jó ötletekkel, az össz-élménye nem tud kitörni a középszerből.

Népszerűek tőle

Baldur’s Gate 3 kritika – Alulról jött trónfosztó

Hatalmas kínai mese – Genshin Impact Kritika

Diszkópia – Disco Elysium Kritika

Hi-Fi Rush kritika: Bendzsó elszabadul

The Lord of the Rings: Gollum kritika: Olcsóságom