Bejegyzéseink tőle

Az Én még itt vagyok egy elképesztően hatásos, a nézőjét lassan felőrlő dráma, amelyben gyönyörűen ér össze film és valóság.
Az Avowed közel sem az Obsidian legerősebb játéka, de így is bőven élvezhető, ha tudjuk a helyén, felszínesebb akció-szerepjátékként kezelni.
A Rokonszenvedés két tökéletesen ellentétes jellemről szól, akiket mégis meg lehet érteni egyesével és együtt is, miközben felváltva záporoznak a könnyek és a poénok.
A Citizen Sleeper 2: Starward Vector ugyan sok mindenben követi elődjét, és a saját jogán is egy remek játék, mégsem tud felérni hozzá.
A Yellow Brick Games debütáló játéka, az Eternal Strands ugyan tele van egészen jó ötletekkel, az össz-élménye nem tud kitörni a középszerből.
Az Emilia Pérez valószínűleg az egyik legrosszabb film, amit valaha Oscar-díjra jelöltek, Jacques Audiard alkotása ráadásul tizenhárom jelölést zsebelt be, többnyire teljesen érdemtelenül.
A Társ egy fergeteges thriller, amelyről méltatlanul keveset hallhattunk. Pedig a maga keretei között nem is igazán lehet belekötni.
A Kingdom Come: Deliverance II egy rendkívül masszív, kidolgozott és hangulatos szerepjáték lett. Henry visszatért, jobb formában van, mint valaha, és a kalandjának léptéke is szintet lépett.
Az Áradás egy gyönyörű, megkapó, hangulatos animációs film, látványa pedig egyenesen lenyűgöző. Mindez pedig még nagyobb teljesítménnyé teszi, hogy milyen szerény keretből hozták össze.
A Jókislány nem egy kellemes alkotás, de kellően elgondolkodtató, hogy a felemás moziélményt valamennyire feledtesse.

Népszerűek tőle

Hatalmas kínai mese – Genshin Impact Kritika

The Lord of the Rings: Gollum kritika: Olcsóságom

Redfall (fél)coop kritika: Nincs Drakula kula nélkül

Skull Island: Rise of Kong kritika: Förtelmes főemlős

System Shock kritika: Egy legenda újjászületése