Játék

Bejegyzéseink a Játék kategóriában

Ezúttal az idei tavasz három kalandjáték-gyümölcsét mutatjuk be, amely nyomán megjárjuk a mennyet és a poklot is.
Akármennyire is szeretjük a kiváló játékokat itt a szerkesztőségben, bizony a közepes alkotásoknak is megvan a maguk helye. Például ebben az IndieMixben.
A Sand Land minden sablonossága ellenére nagyon szép kalapemelés Toriyama hagyatéka előtt. Valószínűleg nem fogok rá emlékezni pár hét múlva, de abban a cirka nyolcvan órában, amit vele töltöttem, totálisan be tudott szippantani.
A Final Fantasy VII Rebirthtől jogosan vártuk el, hogy jó legyen. De a játék nem elégedett meg ennyivel, minden területen megpróbált kitűnni. Az esetek nagy többségében sikerült is egy nagyon magas minőségi mércét megütni.
Az Alone in the Dark remake egy hangulatos, esetenként magával ragadó, de messze nem hibátlan játék, ami azért műfajának egy szolid képviselője.
A Princess Peach: Showtime! egy bájos, elragadó darab, ami a rövidsége ellenére is egy tartalmas és hangulatos előadásnak bizonyult. Kicsiknek és nagyoknak egyaránt ajánlott, habár ezúttal inkább a fiatalabbakat próbálja megszólítani.
Az Inspector Schmidt  - A Bavarian Tale egy hangulatos, bájos kis játék, annak ellenére, hogy tele van ordas hibákkal.
A SYNDUALITY egyedi ötletekkel próbál kitűnni a multiplayer játékok tengeréből, de technikai és játékélménybeli hiányosságokkal küzd. Várhatóan figyelemre méltó lesz, de egyelőre javasolt óvatossággal közelíteni hozzá.
A METAL GEAR SOLID: Master Collection egy tisztességesen megpakolt kollekció, aminek hála három klasszikus tokkal-vonóval elérhető minden platformon egy olyan játékos generáció számára, aminél ezek kimaradtak.
A Persona 3 Reload nem egyszerűen egy kimagasló felújítása egy játéktörténelmi pillanatnak, de a maga jogán is egy elragadó játék.

Népszerű bejegyzéseink

Mixtape kritika: Karcos kazetták krónikája

Call of the Elder Gods kritika: Nyolcvanmillió év alatt a Föld körül

Echoes of Aincrad kritika: Sword Art Offline

A Bubsy 4D borítóképe

Bubsy 4D kritika: Jobb élet a haknik után

Directive 8020 kritika: Szupermasszív középszer