Játék

Bejegyzéseink a Játék kategóriában

A Remnant 2 mindenképpen egy kellemes szórakozás volt, amely azonban nem tette magának túl magasra a lécet. Vannak jó ötletei, megkapó pillanatai, de mérsékelten emlékezetes, és nem csak csapnivló története miatt. Valahol félúton van a jó és az erős közepes között.
Az eheti IndieMix újabb három horrorjátékkal érkezik, amelyek a megkapó belső utazástól a csapongó értelmetlenségig széles skálát fednek le.
Egy ikon tündöklése és bukása akkor is érdekes volna, ha egy kisebb címről volna szó, és mivel eleddig a negyedik résszel sem foglalkoztunk a GeekVilágon belül. Úgy gondoltam egy hosszabb hangvételű cikksorozatban venném végig, hogy lett a Sony egyik legfontosabb címéből egy marketingesek által dobált, kihasznált celeb.
Az Oxenfree II: Lost Signals nem próbálja lemásolni elődje receptjét, de így is működésre bírta a személyes drámát, amelyet át akart adni. Viszont eszközeivel nem igazán képes megújulni, és hiányzik belőle az első Oxenfree szikrája, így pedig nem annyira emlékezetes.
Három horrort mutatunk be a nyárról, a Trepang2-t, a Lunacy: Saint Rhodes-t és a My Friendly Neighborhood-ot.
A Fall of Porcupine tele van megannyi potenciállal, ami végül kiaknázatlan maradt. A készítők remekül kapták el az általuk átadni kívánt élményt, ám mögé nem igazán tudtak semmit bepaszírozni. A története és játékmenete ingatag lábakon áll, amit ugyan ellensúlyoz a látványból és hangzásból fakadó hangulat és a szerethető karakterek.
A Killer Frequency egy megkapó hangulatú játék, ami inkább járatlan ösvényt választva koncepciójában volt képes meglepni minket, semmint kivitelezésében.
Az Exoprimal egy középszerű akciójáték. A története és a játékmenete között szakadék tátong, nem is jók külön-külön, de együtt mégis élvezhetőek egy ideig.

Népszerű bejegyzéseink

Mixtape kritika: Karcos kazetták krónikája

Call of the Elder Gods kritika: Nyolcvanmillió év alatt a Föld körül

Echoes of Aincrad kritika: Sword Art Offline

A Bubsy 4D borítóképe

Bubsy 4D kritika: Jobb élet a haknik után

Directive 8020 kritika: Szupermasszív középszer